Lex Orbán?

2020. július 29. 17:42

Kárpáti János
168 Óra
A magyarok egy része időnként felteszi a kérdést: mikor csinál már valamit az EU Orbánnal? Csakhogy, onnan nézve: érdemes?

„Sok évtizeddel ezelőtt, amikor a nyugati utazás még nagy szám volt, a párizsi metrón pedig még létezett külön első, illetve másodosztályú kocsi, olvastam valahol: kilátogat a magyar Párizsba, és azt tapasztalja, hogy kellő szemfülességgel másodosztályú jeggyel is be lehet jutni az első osztályú kocsiba. Elmeséli ezt francia vendéglátójának, aki röviden elgondolkodik, majd azt válaszolja: tényleg, igazad van, de most mondd meg, érdemes megváltoztatni a rendszert néhány magyar turista miatt? A magyarok egy része időnként felteszi a kérdést: mikor csinál már valamit az EU Orbánnal? Csakhogy, onnan nézve: érdemes?

Amikor az unió 2004-ben, majd 2007-ben kibővült az egykori kommunista világ számos európai országával, akkor olyan lépést tett, amely visszatekintve talán elhamarkodottnak látszik, mert időközben túlságosan mélynek, nagyon nehezen áthidalhatónak bizonyult a szakadék a nyugati és a keleti tagországok némelyike között, de ezen most már kár lamentálni. A kontinens egyesítése megkezdődött, és azon kell dolgozni, hogy behozzuk a lemaradást, előbb-utóbb tényleg összenőjön az, ami meggyőződésünk szerint összetartozik. Elvben vissza lehetne ugyan fordulni, és választhatnánk a nemzetállami elzárkózást, de abból csak felfordulás lenne, az összekötő szálak ehhez már túl erősek és szorosak.

A visszaút járhatatlan. A 2019-es európai parlamenti választások eredménye – a nacionalisták Sztálingrádja – megmutatta, hogy a kontinens meghatározó többsége nem akar ilyen visszafordulást. A mindig is csak félszívvel EU-tag britek idén végül távoztak ugyan, de a többi nemzet nem akar távozni. Nem csupán a nyílt elszakadáspártiak, hanem az „euroszkeptikusok” sem képesek többségbe kerülni.

Ennek ellenére a jogkörök megoszlása a közösség és a tagállamok között továbbra is hallatlanul kényes kérdés. A közösség mindig csak annyi hatáskört igényelhet, amennyit a tagállamok nagyobb szívfájdalom nélkül megadnak neki. Nem lehet ajtóstól rontani a házba, például nem lehet egyetlen lendületes tollvonással előírni, hogy ezentúl az Európai Bizottság minden olyan tagállamtól pénzt vonhat el, amelyben Brüsszel szerint nincs rendben a jogállamiság ügye.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 82 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem érzik, mennyire kínos, hogy saját tehetetlensegukben állandóan külföldről várnak segítséget?

Ebből a szürkeállományból süt a mélységés lenézés nemcsak a magyarok, de az összes keletibb EU-tagállam népei iránt.

Bármelyik országról be lehet bizonyítani, hogy nem jogállam, pusztán alapállás és vonatkoztatás kérdése. Az EU-ban elárulták magukat, amikor azon háborogtak, hogy a másoktól átvett jogállami megoldásokból egy nem jogállami konstrukció jött létre. Ez azért elég érdekes.

Hány hadosztálya van az EU-nak?

A gyökértelen, hazátlan internacionalisták mindig valami nagy testvéri összeborulásra, összeolvadásra, világforradalomra, a birkává alacsonyított tömegek irányítására vártak, s aki nem értett, ért velük egyet, azok mind likvidálni való kategória, a fejlődés ellensége.

Persze a Tőled, lapodtól természetes ez a Lenin-fiúi tempó. Az nem zavar, hogy Orbán Viktor egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök. Csak idő kérdése, az EU szét fog rohadni, s kérdés, Ti hol találjátok majd meg a harmadik segget? Mi jön Moszkva, Brüsszel után? Szerintem Peking, de Ők sehol sem akarják felforgatni a rendet, a társadalmat.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés