Hannah Arendt kapcsán teszi fel a kérdést Demeter M. Attila filozófus, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézetének igazgatója: „Egyáltalán miként tudunk pártatlan ítéletet alkotni a politika kérdéseiről anélkül, hogy közben kívül helyzenénk magunkat a politikán? Mint Arendt összes többi kérdése ebben az esszében, úgy ez is mélyen személyes: hogyan is helyezhette jeruzsálemi tudósítóként magát a politikán kívül ő, aki mindig is a politikai cselekvést tartotta a legmagasabb rendű emberi tevékenységnek? Mi a politikai pozíciója (s van-e politikai pozíciója) annak, aki csak beszámol a valóságról, de nem kívánja megváltoztatni azt? Politikai cselekedet-e a pártatlan ítéletalkotás?”
Kemény Zsigmond életművének néhány pontját érintve kísérli meg Eisemann György irodalomtörténész, az MTA doktora a szerző sokat vitatott szellemi terének jellemzését.
A Trianon kapcsán kialakult nemzeti megoldásokat veszi sorra kiemelkedő tanulmányában Gali Máté történész, a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársa: „Voltak, akik a veszteségre, az országcsonkítás borzalmaira helyezték a hangsúlyt, míg mások arra kerestek válaszokat, hogy miként lehetne a békediktátum ütötte sebet gyógyítani vagy meghaladni. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy a Kommentár folyóirat olvasótáborát alkotó konzervatív kulturális közösséget az utóbbiak véleményeivel ismertessük meg. Egy százéves gondolkodási folyamatot kívánunk tehát nyomon követni, melynek képviselőit összeköti, hogy pozitív programmal próbálták orvosolni Trianon sokkját.”
Kosztyó Gyula történész, a Clio Intézet munkatársa
Kárpátalja sorsát veszi végig 1920 és 2020 között.