Kemény Zsigmond életművének néhány pontját érintve kísérli meg Eisemann György irodalomtörténész, az MTA doktora a szerző sokat vitatott szellemi terének jellemzését.
A Trianon kapcsán kialakult nemzeti megoldásokat veszi sorra kiemelkedő tanulmányában Gali Máté történész, a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársa: „Voltak, akik a veszteségre, az országcsonkítás borzalmaira helyezték a hangsúlyt, míg mások arra kerestek válaszokat, hogy miként lehetne a békediktátum ütötte sebet gyógyítani vagy meghaladni. Írásunkban arra teszünk kísérletet, hogy a Kommentár folyóirat olvasótáborát alkotó konzervatív kulturális közösséget az utóbbiak véleményeivel ismertessük meg. Egy százéves gondolkodási folyamatot kívánunk tehát nyomon követni, melynek képviselőit összeköti, hogy pozitív programmal próbálták orvosolni Trianon sokkját.”
Kosztyó Gyula történész, a Clio Intézet munkatársa
Kárpátalja sorsát veszi végig 1920 és 2020 között.
Mint írja, „hangsúlyosan kezeltem írásomban az itt élő magyar kisebbség számára válsághelyzeteknek tekinthető időszakokat, mint például 1920-at, 1944-et vagy a 2017–19 közötti időszakot. Ekkor tapasztalta meg e közösség a többségi társadalom kezében lévő erőfölényt, olykor annak kényszerítő hatásait, amelyek néha a fizikai létét, máskor pedig kulturális, nemzeti jellegének megmaradását veszélyeztették.”
Hajnáczky Tamás a cigányzenészek és a revízió kérdéséről osztott meg érdekfeszítő adatokat a Kommentár legújabb számában, beszámolva például Bura Károly revíziós aktivistáról is.
Békés Márton történész, a Kommentár főszerkesztője, a Terror Háza kutatási igazgatója
„Mi, bennszülöttek” című programadó írásában úgy fogalmaz,
„a tíz éve fennálló bennszülött rendszer a nemzetállami szuverenitás, a függetlenség és az önrendelkezés elvei mentén működik, a gyarmati ellenőrzés pedig – miután konkrét koloniális eszközei egyre fogyatkoznak – a vele szövetséges helyi komprádorértelmiség kulturális hegemóniájában bízhat. Minden nemzeti erő antiimperialista és birodalomellenes; a puha gyarmatosítás és a hibrid neokolonizáció korában a függetlenségi harcot pedig leginkább a kulturális csatatéren kell megvívniuk”.