„Hasznos pofont kap most a civilizáció” – Prieger Zsolt a Mandinernek

2020. március 31. 7:47
„Mintha a Jelenések Könyvére gyúrna az emberiség” – mondja Prieger Zsolt, az Anima Sound System alapítója a járvány kapcsán. „Le kell lassulnunk, jobban kell egymásra figyelnünk, a bajban meg össze kell fogni, mert nincs más választás.” A magyar elektronikus zene egyik kulcsfiguráját a koronavírus okozta válságról, a személyes életére és a szórakoztatóiparra gyakorolt hatásokról is kérdeztük. 

Klementisz Réka interjúja; fotók: Muray Gábor

 

Dj, producer, szentekről publikál, egyetemistákat tanít, rajong Pilinszkyért, Bob Dylanért, közben némafilmhez ír kóruszenét – Prieger Zsolttal készült nagy portrébeszélgetésünk a most csütörtökön megjelenő Mandiner hetilapban lesz majd olvasható.

***

Hogyan látta a helyzetet két hete, és hogyan látja most?

Első pillanattól fogva tudom, hogy ez több, mint egy futó probléma. Alapvetően nem látom másképp, de sokkal nyugodtabb, elmélyültebb lett az életem. Reagálok a helyzetre, nem megyek sehova, anyukámmal komolyan pörölök, hogy ő se menjen sehova, de a humorérzékemet nem vesztettem el. Sokat nevetünk magunkon. Még akkor is, ha elvesztettük jó pár munkánkat a családban, összességében úgy érzem, hogy boldogabbak vagyunk: többet olvasok, írtam egy csomó dalt, a feleségem kenyeret süt, színházi közvetítéseket nézünk, közben

megtanuljuk megbecsülni azt, ami a miénk.

Mióta van karanténban?

Amióta kiköltöztünk Martonvásárra, egy éve. Azóta tényleg nagyon keveset járunk be Budapestre, csak ha nagyon kell. Viccet félretéve: március 11-e óta egyszer mozdultam ki.

Milyen új szokásokat alakított ki?

A rendszeres teázáson és a nagy mennyiségű fokhagyma elfogyasztásán kívűl nem sokat. De csak azért, mert eddig is itthon voltam, itthon dolgoztam, maximum most már napi húsz alkalommal beszélek telefonon a lányommal, mert eddig „csak” tízszer. De kevesebbet mászkálok a kutyámmal a patakparton, ennek meg nem örülök.

Jobb világ jön, ha lecseng a járvány?

Gazdaságilag biztosan nem, de lelkileg egészen biztosan igen.

Kitisztult az ég minden szempontból,

bár félő, hogy ha elmúlik mindez a szörnyűség, az emberiség megint rákapcsol a „hogyan pusztítsam el leggyorsabban magamat” módozatra. Abban nagy tapasztalatra tett szert eddig is. Ahogy a klímaegyezményekre is nagy ívben tesz. Mintha a Jelenések Könyvére gyúrna.

Mi a járvány eddigi globális történetének tanulsága?

Le kell lassulnunk, jobban kell egymásra figyelnünk, a bajban meg össze kell fogni, mert nincs más választás. Ez az attitűd sokak előtt nyilvánvaló volt eddig is, de van, aki csak most jön rá.

Milyen elvekre, értékekre irányította rá a figyelmét az elmúlt néhány hét?

A befelé figyelésre, a kapcsolatok mélyebbé válására, a fogyasztás sürgető visszafogására – ez mind mind nagyon jó, kár, hogy válság kellett hozzá. Hasznos és nagy pofont kap most a civilizáció, ami szintén jó lenne, csak persze ezt is a szegények és az öregek sínylik meg a legjobban, ez meg nagyon nem jó.

Miért és miért pont most tört ki a járvány? Véletlen vagy törvényszerűség? 

Törvényszerű annyiban, hogy

az ember förtelmesen felelőtlen kapcsolatot ápol a környezetével.

Például valószínűleg nem szabadul el a vírus egy húspiacról, ha az ember egyáltalán nem enne húst és nem zsákmányolná ki a természetet. Attól félek, hogy ha megszabadulunk ettől a vírustól, akkor jön a következő. A legrosszabb szcenárió az, hogy kiderül: a legkellemetlenebb vírus a földön maga az ember. A legjobb szcenárió? Végre megtanulunk hálásnak lenni a kevésért, tisztelni az állatokat, a környezetet, a kicsiket, a rászorulókat, a védteleneket. Megtanuljuk elfogadni egymást.

Hogyan hat majd a szórakoztatóiparra, a popkultúrára, a szórakozási szokásainkra a koronavírus miatti kényszerű, elhúzódó izoláció?

Egyelőre beláthatatlanul. Minden a virtuális térbe szorult vissza két hét alatt. Kultúra persze van és lesz, események azonban nem, maximum virtuálisak.

Megtanulunk egy darabig itthon maradni, könyvek után nyúlni, sokat beszélgetni,

szorosabbra vonni családi kapcsolatainkat, és ez sokkal-sokkal fontosabb, mint a szórakoztatóipar vagy a popkultúra. 

Van már olyan művészi feldolgozása ennek a vírus okozta őrületnek, amit fontosnak tart?

Sok ilyen van, az ember találékony: otthoni zenélések, felolvasások, tegnap éppen egy teljes szimfonikus zenekart láttam együtt játszani, külön-külön otthonról. A most készülő Anima Bob Dylan-feldolgozáslemezünket is részben karantén-módban készítjük, oda-vissza küldözgetünk sávokat, skicceket, rengeteg művész részvételével, itthon és külföldön. Több ötletem is van, amit mostanában akarok megcsinálni. 

***

A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Nagy Feróval, Zacher Gáborral és Varga Liviusszal) itt érhetők el.

Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Kína által biológiai fegyverrel a világ ellen indított háborúról van szó, te birka!

Nem hiszem, h. követőik szemében megszégyenültek volna.

Akkor kellett volna megszégyenülniük, mikor kitalálták és rendszerbe állították az O1G-t, miközben feltehetőleg éltek mindazzal, amit a "rezsim" nyújt, és mikor elkezdték a performanszaikat a Parlamentben.

Zömükben civilizációs gátlásaikat "sikeresen" levető csürhe. Ésszel, műveltséggel, modorral lehet eredményes politikai küzdelmet folytatni.

Tud-e valaki olyan minden szint alatti viselkedésre, beszédmódra a Fidesz oldaláról példát, mint ami az ellenzék sajátja, gyakorlatilag azóta, h. Gyurcsánynak "sikerült" a TV vita műfajt is diszkreditálni a közönséges mondanivalóját, stílusát ripacs módon csillogtatva?

Aki úgy gondolja, h. Marika néni és János bácsi valami nagyon mást igényel, mint egyetemi szinten pallérozott józan paraszti eszet higgadtan, nem túl érzelmekre hatóan, formális modorban előadva, kormányzáson a dolgozó gyermeknevelőkre koncentrálva, de nem megfeledkezve az NEM önhibájukból a peremre szorultakról sem, az téved.

Alapjában véve a gazdaság a legfontosabb, a gazdasági eredményesség az alap. Ez nem nagyon szép, de az élet sajnos, ilyen. Kegyetlen. Hosszú távon JOBB hangyának lenni.Igazán annak kell közpénzből segíteni, aki bebizonyította, h. egyedül is képes értéket létrehozni.

Hogy a jó kormányzásba beletartozik-e az iskolakerülők, oda NEM tanulni járók későbbi kiemelt támogatása is, azt NEM hiszem.

Semmiből nem lesz semmi. Még egy gyermek élete is viselkedésre, kötelesség teljesítésre, munkára is kell épüljön. Később is ez jön majd, a gyermekélet felkészülés a felnőtt korra, mikor is majd ki kell fizetnie a számláit.

Biztos. A XVIII. kerület egy szép kertváros. A Kossuth téren van (ha jól emlékszem) egymás mellett az evangélikus és református templom és a közelben az első angol-magyar gimnázium.

Néha elgondolom, h. a trianoni ország csonkítás után néhány évtizeddel micsoda erő volt a közösségekben, egymás után épültek ma is működő, szép templomok. Az I. háború rémes volt, mert alig volt család, ahol nem volt áldozat, a legtehetségesebb, legidősebb fiú, a fiatal édesapa.

Reméljük, h. az a munkaszeretet, tehetség, erő, amely végül az országot túllendíteni volt képes az elszenvedett veszteségeken, ma is megvan -igaz, ehhez olyan oktatás kellett, ami a maival nehezen összehasonlítható- és sikerül majd ismét ország szinten összeszednünk magunkat.

A 911-es eseményekből is mennyit tanultak! Biztonságosabb lett a világ!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés