György László: Ultralabanc és mélykuruc helyett patrióta a magyar gazdaságpolitika

Ultralabanc és mélykuruc helyett patrióta

György László a Creating Balance – The Mission of Economic Policy című, magyarul 2017-ben azonos címmel (Egyensúlyteremtés – A gazdaságpolitika missziója, a Makronóm tudósítása itt található) megjelent kötet ismertetésekor sürgette a pénzügyi sebezhetőség további csökkentését és a helyes válaszok megtalálását a globális kihívásokra. Utóbbiak közül kiemelte a technológiai változásokat, hangsúlyozva, hogy ezek jelentőségét a kormány az ITM felállításával is elismerte.

Magyarországnak – mint fogalmazott – a hagyományos nyugati kapcsolatai mellett összeköttetéseket kell kiépítenie a világ déli és keleti felének államaival, és saját érdekében nem zárkózhat el a világ termelésének 80 százalékát adó multinacionális cégektől sem. Elmondta, hogy

Az államtitkár megjegyezte, hogy a neoliberalizmusból táplálkozó politikákat követő 2010 utáni, unortodoxnak nevezett gyakorlatias, patrióta magyar gazdaságpolitikát sokan kifogásolták, ám az utóbbi 3 évben a korábbi kritikusok ajánlásai, az egyensúlyteremtés, az adócsökkentés, a foglalkoztatás ösztönzése a magyar intézkedésekhez hasonlóak.

Példaként említette a válság idején szintén csődközelbe jutott Görögországot, amely a Nemzetközi Valutaalap ajánlásait követte, ám a szervezet ajánlásai azóta – részben a magyar gazdaságpolitika eredményeinek hatására – szintén megváltoztak, eltávolodva a korábbi válságkezelési tanácsoktól. A magyar gazdaságpolitika 2010 után már korán felismerte, hogy az egyensúly helyreállításához szükséges azon oligopóliumok és monopóliumok megadóztatása, amelyek megváltoztatták a gazdaságpolitika és a világgazdaság játékszabályait. Ezzel párhuzamosan Magyarország a helyi vállalkozások adóterhelését harmadával, a munkaerő adóterhelését ötödével csökkentette 2010 után, így teremtett új esélyeket a magyar vállalatoknak és munkavállalóknak.

Tudtuk, hogy nem értenek majd meg minket és reméljük, hogy a könyv segít megérteni a magyar intézkedéseket azoknak is, akik azért illetik kritikával ezen intézkedéseket, mert nem voltak kellően bátrak és erősek hasonló elvek mentén cselekedni – mondta György László államtitkár.

Hozzátette, hogy a magyar patrióta, pragmatikus politika ideológiák követése helyett az intézkedések hatásait figyeli. Miközben a 2010 előtti „ultralabanc” időszakban a külföldi befektetők sorra vásárolhatták fel a magyar nagyvállalatokat, ma már sok esetben „mélykuruc” kritikák érik a gazdaságpolitikát, ám a kettő között a patrióta politika jelenthet egyensúlyi pontot.

2010 után nem adósságból növekszik a gazdaság

Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója a rendezvényen a globális gazdaság legnagyobb kihívásai közül kiemelte a kereskedelmi háborúkat, az európai és különösen a Magyarország szempontjából kulcsfontosságú német gazdaság lassulását. Véleménye szerint

a kétezres évek átmeneti növekedése az állam és a háztartások eladósodására épült,

miközben az adóterhek ellehetetlenítették a fogyasztást. A magas adókra épített bevételnövelés a válságkezelésben sem működött, amit jól mutat, hogy 2010 után épp az adók csökkentése hozta el a foglalkoztatás mellett a bevételek emelkedését is – tette hozzá. Az utóbbi csaknem egy évtized magyar gazdaságpolitikájának éppen ezért a legfontosabb alapja továbbra is a munkahelyteremtés – hangsúlyozta Palotai Dániel, hozzátéve, hogy a válságadók segítettek méltányosan elosztani a konszolidáció gazdasági költségeit és terheit a gazdasági szereplők között.

A magyar példa Palotai szerint azt mutatja, hogyan törhet ki a gazdaságpolitika a gazdasági elméletek által felvázolt lehetetlenségi háromszögekből és hogyan lehet egyszerre több kívánt célt is elérni úgy, hogy nem szokványos módon gondolkodunk.

Az új egyensúlyhoz szerinte hozzájárult, hogy nyolc éve még a GDP négy százalékát költötte Magyarország adósságtörlesztésre, mára viszont ez megfeleződött, ami összesítve 2400 milliárd forintos kamatmegtakarítást jelentett. E pénzbőséghez a jegybank önfinanszírozást célzó, kamatcsökkentő politikái nagyban hozzájárultak, az államnak ma már sokkal kevesebb pénzt kell kifizetnie a külföldi tőketulajdonosoknak.

A közönség egy tagja Bod Péter Ákos azon nézetét hangsúlyozta, hogy gazdasági fellendülési időszakokban magasan kell tartani a kamatokat, amire Palotai elmondta, hogy nem ért azzal egyet, hiszen támogatni szükséges a jövő növekedését célzó beruházásokat, ráadásul több más eszköz is létezik a kamatok mellett a gazdaságpolitikai eszköztárban.

Egyensúlyteremtés – A gazdaságpolitika missziója

„A könyv címe mögött álló legfontosabb gondolat az egyensúly elérésének szükségessége. A piacgazdaságot tekintjük a gazdasági rendszerek legkívánatosabb formájának, amely elképzelhető úgy, mint egy inga két szélsősége közötti nyugvópont (ahol a két szélsőség a kommunizmus, mint politika uralta és a szuperkapitalizmus, mint a legerősebb gazdasági szereplők uralta gazdasági rendszer). Az elméleti egyensúlyi helyzet képviseli az öt alapvető érték (biztonság, szabadság, rend, igazságosság és jólét) közötti egyensúlyt, a munka és a tőke közötti egyensúlyt, a hazai és a külföldi tulajdonviszonyok egyensúlyát, valamint a gazdaság külső és belső egyensúlyát. A kontextus folyamatosan változik – szabadságérzetünk meggyengülhet, a nemzetbiztonságot külső tényezők fenyegethetik vagy a jólét megteremtésének feltételei kerülhetnek veszélybe –, ezért az egyensúly kialakítása és őrzése aktív intézkedéseket követel a politikai döntéshozóktól.

A sikeres államok megóvták kritikus infrastruktúrájukat és segítették globális értékláncaikat abban, hogy azok hatékonyabbá váljanak a nemzetközi versenyben. Valamennyi sikeres országban közös, hogy hosszabb ideig, évtizedekig ragaszkodtak gazdaságpolitikai prioritásaikhoz, nem tévesztve szem elől azokat. Mindannyian exportorientált és vegyes gazdaságpolitikát folytatnak, amelyben a merkantilizmus és a liberalizmus jellemzői is fellelhetők, miközben megvédik hazai piacaikat és iparukat, különösen a stratégiai ágazataikat. Ezenkívül fejlődésük korai fázisaitól kezdve folyamatosan jó politikai és gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn a legfejlettebb országokkal és megőrzik társadalmaik alapvetően munkaorientált természetét. Mindegyikük – még a legfejlettebb államok is, amelyek liberális gazdasági alapelveket és szabad versenyt hirdetnek – kormányzati beavatkozásokat hajtanak végre, amikor nemzeti érdekeik és stratégiai iparágaik veszélybe kerülnek. Ez a típusú gazdaságpolitika, amelynek első és legfontosabb célja a polgárok jólétének társadalmi, pénzügyi és környezeti szempontból fenntartható növelése, pragmatikusnak vagy patriótának nevezhető.

A könyv bemutatja, hogy Magyarország gazdaságpolitikája jelenleg az 1970 és 2010 közötti négy évtized során kialakult kritikus egyensúlyhiány helyreállítására irányul. Egy Magyarországhoz hasonló méretű ország csak akkor lehet sikeres, ha elszakad a régi, torz ideológiák iránti vonzalomtól és erőforrásait koncentrálja annak érdekében, hogy megvédje kritikus infrastruktúráját és a lehető legnagyobb mértékben előállítson mindent, ami alapvető (étel, energia, nyersanyagok) a túléléshez. A siker második követelménye az a képesség, hogy belföldi tulajdonban lévő és nemzetközi minőséget előállítani képes globális értékláncokat építsünk fel, amelyek közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a nemzetközi piacokhoz. Ha egy gazdaságnak nincs közvetlen hozzáférése a globális piacokhoz, akkor a világszínvonalú technológiai eredményekből is kevésbé részesül, gazdasági fejlődése lassul. A siker harmadik követelménye, egyúttal az erős és bátor kormány küldetése az, hogy aktívan hozzájáruljon a munkaerő, a tőke és az adóbevételek közötti egyensúlyhoz. Az államnak arra kell törekednie, hogy képviselje polgárainak érdekeit a gazdasági-politikai érdekcsoportokkal szemben, hogy tisztességes egyensúly jöjjön létre a tőke és a bérjövedelmek között.”

(MTI, Makronóm, Fotó: Szalai Ádám) 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.