Odadobták az angolszászok Magyarországot a náciknak?

2019. március 19. 11:43

Demkó Attila
Mandiner
Ébresztő: ilyen a nagypolitika, így működik a világ. És mindig is így működött.

Odadobták az angolszászok Magyarországot a náciknak 1944-ben? A rövid válasz az, hogy minden valószínűség szerint oda.

Minden, amit Borhi László történész ír az Indexen, beleillik az eddig ismert tényekbe és teljesen logikus is. 

Így, egyben összefoglalva

jó alapos ébresztő mindenkinek, akinek még voltak illúziói, hogyan is működik a világ, a nagyhatalmi politika.

Teljesen téves persze a mai, egyébként rendkívül naiv közgondolkodással megközelíteni és megítélni mindazt, ami 1939-1945 között történt. Akár azt, amit a magyar politikai vezetés tett; akár azt, amit az angolszász szövetségesek.

1942. augusztus 18-án a britek próbatámadást indítottak az észak-franciaországi Dieppe kikötőjénél a németek ellen. Több ezer embert vesztettek és levonták a logikus következtetést: ha a Wehrmacht erős, a partraszállás reménytelen. Mit lehet akkor tenni a németek gyengítése érdekében?

Sok mindent: lehet például a kommunista partizánokat támogatni Jugoszláviában. Amikor kiderült, hogy Tito erői hatékonyabban harcolnak a németek ellen, a britek ejtették korábbi szerb szövetségeseiket és a kommunisták mellé álltak.

Érdekelte őket az iszonyú ár, amit a délszláv népek fizettek Tito taktikájáért? Nem.

Volt egy nagyobb cél: Németország legyőzése.

Magyarország is egy eszköz volt ehhez, 1944. március 19. pedig stratégiai szempontból egy nyugati siker.

Magyarország nem lelkesen lépett be a háborúba, nem akart Németország oldalán háborúzni. Horthy maga sokkal inkább az angolszászokkal szimpatizált, mint a németekkel. Ezt, amikor baloldalon Horthy-rezsimeznek, el szokták felejteni.

Borhi összefoglalója kiválóan leírja, hogyan vezették meg a balkáni szövetséges partraszállásban reménykedő Budapestet az angolszászok. Brit és amerikai szempontból logikus volt a dolog: egyszerűen mindenkinek többet ér a saját katonája élete, mint egy vele egyébként hadiállapotban lévő ország lakóinak élete. A magyar zsidóság potenciális teljes megsemmisítése a partraszállás esetleges kudarcával összevetve nem volt elég súlyos érv.

A Horthy-korszak képe tehát jóval bonyolultabb a szocializmus alatt és sokak által azután is sulykoltnál.

Nem utolsó csatlósok voltunk, hanem vonakodó kényszer-szövetségesek.

Kerestük a kiutat, a jó megoldást, csak éppen ilyen nem létezett. Ha Magyarország az elejétől fogva ellenáll a németeknek, legkésőbb 1941 tavaszán, a Jugoszlávia elleni támadáskor megszállják. A magyar-jugoszláv közeledés 1940-ben egyébként pont arról szólt, hogy legyen valami ellenpólus a német nyomással szemben, Horthy és Teleki a jogos magyar revíziós igényekről is hajlandó volt lemondani ennek érdekében. A magyar-jugoszláv kísérlet végét jelentő belgrádi puccs sem egy külső befolyástól mentes esemény egyébként. Minden valószínűség szerint a brit hírszerzés benne volt, pedig remény sem volt arra, hogy a szövetségesek megvédjék Jugoszláviát.

Mint ahogy ma sincs remény például arra, hogy a NATO megvédje Ukrajnát.

Nagyon fontos tehát: egyszerűen nem igaz az a baloldali toposz, hogy a revízió vitte Magyarországot a háborúba, és a magyar holokauszt felelőssége is sokkal, de sokkal bonyolultabb kérdés, aminek a megértését az ideológiai motiváltság nem segíti. Be kellene már látni, hogy ha Magyarország nem áll ellen, nem „választja” az elkerülhetetlen német megszállást, előbb vagy utóbb mindenképpen a német oldalon kell a háborúba lépnie. Köztes megoldás nem volt.

A kemény kényszerpályán nem voltak jó vágányok, csak rosszak és rosszabbak.

1941 júniusában mai szemmel nézve hiba volt hadat üzenni a Szovjetuniónak, de ne gondoljuk azt, hogy elkerülhető lett volna. A háború logikája miatt legkésőbb 1944-ben harctérré vált volna az ország.

Borhi László kutatása tehát nagyon fontos, hogy végre reálisan értékeljük történelmünket és a világot.

Persze ha realisták akarunk lenni, nem csak a világháború, hanem napjaink eseményeit is téves azzal a naiv szemüveggel nézni, amihez a fősodorbeli média az elmúlt évtizedekben hozzászoktatta a közvéleményt. Mindenhol Nyugaton, így Magyarországon is. Ha egyszer majd megnyílnak a levéltárak, jó eséllyel látszani fog, hogy az általánosan elfogadott nyugati narratívák nem teljesen fedik a valóságot. Valószínűleg sem a délszláv háborúk számos eseménye, sem Líbia, sem Ukrajna nem pontosan úgy történt, ahogy most a legtöbben gondolják.

A világ nem fekete-fehér, hanem szürke, a nagyhatalmi érdekek a nyugati demokráciáknál is felülírhatnak egyéb megfontolásokat.

Ettől még a Nyugat jobb, mint Oroszország vagy Kína, mint ahogy a második világháborúban is jobb volt a Nyugat, mint ellenfelei.

De azt nem árt észben tartani, hogy Magyarország és a magyarság sorsa csak és egyedül minket, magyarokat érdekel.

Összesen 183 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egyetértek a szerzővel. Machtpolitik.

A világot a FED - 1913-as, titkos - létrehozása óta egyértelműen a cionizmus ultra változata irányítja!
Ha előre tudta volna Balfour, mit ír alá, talán nem teszi.
Amióta ez a papír megszületett, a Föld euro-atlanti térsége, de úgy általában a fehér ember a saját haláltáncát járja...
Ami bennünket illet, mi megmenekültünk volna Trianon gyalázatától.
Számomra ez a lényeg.
És nem érdekel, hogy Moszab Hasszán Juszef akkor vagy "ekkor még úgy tervezte, hogy át fogja vágni az izraelieket, ám később jó véleménye alakult ki a zsidóságról. "

A Balfour-nyilatkozathoz vezető cionista irály
1. a francia németgyűlöletről
2. az ehhez szorosan kapcsolódó francia revans kikényszerítéséről - zsidó pénzen vett Antant-győzelemről szólt,
3. és az erre ügyes kullancs módra ráakaszkodó cionista naivitás-számítás összekapcsolásáról.
Ebből csupán a 3., az őszinte, hátsó szándék nélküli cionizmus, amely tiszteletet érdemel. Amely mára a fehérember-identitás - mint a cion eszme útjában álló akadály - megtörésére, tönkretételére züllött...
Minden, ami nyugatról jön, a folyamat végén ennek, az ultracionizmusnak van alárendelve.
Európa most, több mint 100 évvel később - kezd ébredezni.
A jelek szerint elkésett, végzetesen.

A három "Vezér" közül a legnagyobb ganaj, Churchill volt.

Kicsit hülye vagy barátom, de nem baj, majd kinövöd.
A muszlim migránsgyerekekért talán inkább a muszlim "testvériség" és a muszlim államok a felelősök, nem mi. Ők is tehetnének értük valamit. Vajon miért nem tesznek?

Látod ezért jó ez a mandiner, az ilyen tudatlanok is mint Te, irkálhatnak mindenféle hülyeséget.....

"egy ilyen EU-ban a székelyek küzdelmét valahogyan sosem veszik észre. De beszélhetnénk bármely más, elszakított magyar kisebbségről is."
Hja kérem, ha egy EU-szerte elismert és megbecsült vezetőnk volna, talán nem így mennének a dolgok. De hát kardcsörtetni egyszerűbb, csak hát erre mindig rábaxtunk...

Horthynak volt egy választása a kiugrási kísérletet követően: a fiát áldozza fel, vagy az országát. Elismerem, hogy csak egy nagy formátumú történelmi személyiség és igazi államférfi áldozná fel a fiát az országért. De ő nem volt az, és mint apa, én megértem. De én csak apa vagyok, nem vagyok államférfi.

Nem tudja valaki annak a filmnek a címét, amelyben egy halott brit tisztet engedtek ki tengeralattjáróból a spanyol partoknál, görögországi hamis partraszállási tervekkel?

Ahhoz képes, hogy 20 évvel Auschwitz ELŐTT megmondó-hangadó amerikai-kanadai orgánumokban leírták:
"Európa következő háborújában 6 millió zsidó fog eltűnni a Föld színéről", valóban aránytalan.
Ám a hatmillió? azóta is él, egyre jobban...

"Amúgy eredetileg nem is lett volna holokauszt, ha a britek engedik Németországnak kitelepíteni Palesztinába vagy Madagaszkárra a kiválasztott népet."
Hohó, ez mindent keresztbe vágott volna, amiért a FED-et titokban létrehoztátok, 1 évvel az első háború előtt, amikor csak a FED-ben tudtak róla, hogy a következő évben, 1914-ben ki fog törni a világháború.
Ezért kellett létrehozni az Antantot pénzzel ellátó hitelezési gócpontot.
Ha Madagaszkár megvalósul, ma nincs kárpótlás, ma nincs fehérember-bűntudat politika, ma nincs gender, nincs Goldman Sachs, ma az európai ember nyugodtan élhetne, alaptermészete szerint, a hétvégenkénti két kugliparti között.
No de akkor ki fizette volna, ki fizetné a kamatos kamatokat, a 300 zsidó szervezet "felvilágosító-jobbító" tevékenységét az USA-ban, egyáltalán miből lennének a NO-Go zónák, és ki küldhetné az ártatlan öreg embert Európa nyakára, ki fizetné szar Gentinit, hogy beleugassa a fehérek homlokába:
"Sargentini: Az Európai Néppártnak meg kell kezdenie az etikai nagytakarítást" és így tovább...

"A kis nemzetek ugyanannyit számítanak majd, mint a nagyok, és azzal váltanak ki megbecsülést maguknak, hogy részesei a közös ügynek."

Winston Churchill
1946. szeptember 19.
Zürich"
Nagy fej volt ez a Winston...
Ő már akkor tudta, hogy jön majd egy Soros, aki a közös ügy részeseit irányítja! Hogy a Wall Street-hurokból nincs kibúvó, akárhogyan nyalta a seggüket!!!
Rájött az okádék, hogy Hitlernek alapjában véve igaza volt és Európát ő, Churchill szúrta el, amit már nem tudott visszacsinálni.

Aztán végül Sztálin nem fizette vissza a többmilliárd dollárnyi hadianyagot, amit az amerikaiaktól kapott...

Jaures békepárti volt.
Meg kellett halnia. Sok kölcsön-kamatdollár forgott kockán, no meg a zsidó állam állam létrehozása.
Az akkori Soros-Sargentinik ugyan nem adták ki rá nyíltan a kilövési parancsot, de: cselekedtek.

Talán idézzük azt a Petőfi-verset is, amit megcenzúrázott a Közszolgálati Egyetem. Á Petőfi is csak egy Soros-csicska, ugye elvtársak?

Bulgária fegyverszünetet kért a nyugati hatalmaktól. Azt a választ kapták, hogy forduljanak a SzU-hoz. A bolgárok értetlenkedtek, hogy hiszen hadiállapot sincs közöttük. Nem számított. Sok minden belefért a 'háborús szükségszerűség'-be.

Az angolszászoknak az volt az érdekük, hogy a tervezett normandiai partraszállásukat minél kisebb német haderő akadályozza. Tehát vigyenek át belőle Mo-ra.

....... Igen odadobták...........és, nem bombázták le az Auschwitz- ba
vezető vasútvonalakat.
Pedig megtehették volna.
Valahogy fel akarták áldozni a vidéki izraelita vallású Magyar embereket.
Mintha ezt jól megtervezték volna.

Chaim Weizmann, a Zsidó Világkongresszus elnöke New York-i beszédéből, 1942. december 3-án:

„Nem tagadjuk, és nem félünk annak bevallásától, hogy ez a háború a mi háborúnk és a zsidók felszabadulásáért folyik. … A mi frontunk, a zsidóké, erősebb, mint minden más front együttvéve.

Ehhez a háborúhoz mi nem csak a pénzügyi támogatásunkat adjuk, amelyen az egész háborús termelés alapul. Ehhez a háborúhoz mi nem csak a teljes propaganda gépezetünket adjuk, ami a morális energiát szolgáltatja a háború folytatásához.

A győzelem garanciája túlnyomórészt az ellenséges erők gyengítésén alapszik, ahogy a saját országaikban, az ellenállás útján semmisítjük meg azt. Mi vagyunk a Trójai Faló az ellenség várában. Az Európában élő zsidók ezrei jelentik azt az alapvető tényezőt, amely az ellenség megsemmisítéséhez vezet. Ott a mi frontunk egy tény és a legértékesebb hozzájárulás a győzelemhez.”

“A Hitler-rendszer első hónapjai során a cionista mozgalom vezetői egy ellentmondásos paktumot kötöttek a Harmadik Birodalommal. Ennek különböző részletei szerint mintegy 60,000 zsidó és 100 millió amerikai dollár került átszállításra Zsidó Palesztínába. (Az összeg 2009-es megfelelője közel 1.7 milliárd dollár.)
Ellenértékként a cionisták megállították azt a világot átfogó náciellenes bojkottot, amely azzal fenyegetett, hogy megbuktatja Hitlert hatalmának első évében. Végtére is a „Transfer Agreement” életeket védett, vagyonokat mentett és megalapozta a későbbi zsidó állam infrastruktúráját.”

Írja a szerző, Edwin Black, a The Transfer Agreement című könyve 2009-es kiadásának előszavában.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés