Új fejezet a magyar médiapiacon: januártól szoros a kapocs az MCC és az Inforádió között
A Mathias Corvinus Collegium megvásárolta az Inforádió 75 százalékos tulajdonrészét.
Mi motivál egy fiatal, világlátott jogászt, hogy a magyar vidéken építsen karriert? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy karizmatikus vezetőnek? Egyáltalán, mivel foglalkozik egy megyei jegyző? Ezekről beszélgettünk Balázsy Péterrel, a Mathias Corvinus Collegium alumnusával, a Vas Megyei Önkormányzat vezetőjével, akit nemrég az Év Fiatal Vezetőjének választottak állami kategóriában.
A Coaching Team szakmai közössége minden évben díjazza azokat a 40 év alatti vezetőket, akik nemcsak szakterületen alkotnak kiemelkedőt és a rájuk bízott csapat menedzselésében tűnnek ki, hanem újító szellemiséggel, innovatív módszerekkel tevékenykednek. Idén a Vas Megyei Önkormányzati Hivatal vezetőjét, a 31 éves Balázsy Pétert választották az Év Fiatal Vezetőjének, akivel beszélgetve kiderült, hogy az államigazgatás nem is olyan unalmas szürke zóna, mint azt sokan képzelik.
***
A nagyközönség talán azt sem tudja igazán, mivel foglalkozik egy megyei jegyző. Hogy kell elképzelni a munkáját?
Megyei jegyzőként a Vas Megyei Önkormányzati Hivatal és a Vas Megyei Területi Választási Iroda vezetője vagyok. Utóbbi szervezi megyei szinten a választásokat: négyévente az országgyűlési, ötévente az EP- és az önkormányzati választásokat, illetve a felmerülő időközi választásokat. A megyei hivatalnál pedig főként területfejlesztéssel és vidékfejlesztéssel foglalkozunk. Az ún. Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) mintegy 22 milliárd forintos Vas megyei keretének előkészítésével és az egyes projektek végrehajtásával kapcsolatos munkákat végezzük. Többek között bölcsődéket, óvodákat, iskolákat újítunk fel, ipari parkokat, helyi piacokat, orvosi rendelőket és egészségházakat építünk és újítunk meg Vas megyében, de mintegy 2 milliárd forint értékben foglalkoztatási projekteket is megvalósítunk. Emellett a hivatal vezetőként és partnerként több határon átnyúló és transznacionális projektben vesz részt, amelyek főleg turisztikai, kulturális örökségvédelmi és munkaerő-piaci témákban.
Nem szokványos forgatókönyv, hogy egy Európai Parlamentet is megjárt jogász végül vidéken képzelje el az életútját. Mi motiválta a Szombathelyre való hazatérésben?
Egyetemistaként először ügyvéd, majd később „brüsszeli eurokrata” szerettem volna lenni. Az egyetemi évek alatt a Hallgatói Önkormányzat elnökhelyettese voltam, de tapasztalatokat szereztem a magyar és az Európai Parlament gyakornokaként is. A soros magyar elnökség idején, 2011-ben újra Brüsszelben találtam magam, ahol nagyon sok értékes emberrel találkoztam, máig tartó szakmai kapcsolatokat és barátságokat köszönhetek az ott töltött időnek. Úgy gondoltam azonban, hogy nekem otthon van dolgom, így első lépésben jó kompromisszumnak tűnt Budapest és az ügyvédi pálya, aztán rövid idő alatt rájöttem, hogy szívesebben dolgoznék a szülővárosomban, így 2012 elején már Szombathelyen, a helyi egyetem óraadójaként, valamint a Vas Megyei Kormányhivatalban a vezetők közvetlen munkatársaként dolgoztam. Ahogy a pályázat részét képező motivációs levélben is fogalmaztam: egész életemben az a gondolat vezérelt, hogy
a máshol megszerzett tudást pedig kötelességünk annak érdekében használni. E gondolat jegyében telt életem meghatározó elmúlt tíz esztendeje, minden lépésem mögött a Szombathelyre, Vas megyébe való hazatérés szándéka húzódott meg.
Hogy került az Év Fiatal Vezetője díj jelöltjei közé?
Kollégáim ösztönzésére pályáztam, magát az elismerést is közös sikernek tartom. A pályázat beadásában az elsődleges motivációt az jelentette, hogy az egyszerre teremtett jó alkalmat az összegzésre és a tervezésre. A hétköznapok rohanásában sokszor hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a siker egyik kulcsa megállni, egyszerre nézni hátra és előre. A másik indítékom pedig az volt, hogy felhívjam a figyelmet a szervezet sikereire. Arra, hogy egy maroknyi, elkötelezett, világra nyitott ember megfelelő céllal, és – talán mondhatom ezt – megfelelő vezetéssel képes, ha nem is az egész világot, de szűkebb pátriáját megújítani.
Számított az elismerésre? Mit jelent az ön számára a díj?
Őszintén bevallom, hogy ha nem is számítottam rá, de kicsit bíztam sikerben, az ember mindig úgy áll neki egy „projektnek”, hogy sikerre vigye azt. A díj elnyerésére a munkatársaimmal közös elismerésként tekintek, hiszen vezető nincs csapat nélkül, jó vezető pedig jó csapat nélkül. Az elismerés megerősít bennünket abban, hogy a kijelölt irány jó, és ezt egy komoly emberekből álló szakmai zsűri is megerősíti. Abban is bízom, hogy a díj elnyerése nemcsak a Vas Megyei Önkormányzati Hivatal munkájára, de kicsit Vas megyére is irányítja az emberek figyelmét.
Tényleg, milyen egy jó vezető? Mi az ön vezetési filozófiája?
Egy jó vezető képes célokat meghatározni a szervezet számára, és azokat képes is végrehajtani. A jó vezető bírja a megfelelő kollégák kiválasztásának képességét, tudja motiválni a rábízott csapatot, és nem utolsó sorban képes közösségként működtetni ezt. A demokratikus vezetési modell híve vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudja mindenki pontosan a szerepét és felelősségét a szervezetben. Fontosnak tartom, hogy a kollégáim a szervezet céljait és értékeit el tudják fogadni, azt gondolom, hogy ez az a plusz, ami túllendít bennünket a hétköznapok nehézségein, és a közös sikerek irányába kormányoz.
Sokakban él egy kép arról, hogy az állami szférában betokosodott, a piaci szegmenshez képes „visszamaradottabb”, esetleg az állampárti időket idézően szürke és maradi a munkahelyi légkör. Hogy vélekedik erről?
Nyilvánvalóan vannak előítéletek a közigazgatás egészével kapcsolatban, és talán lehetnek is olyan részei a közigazgatásnak, de semmiképpen sem szabad általánosítani. A munkahelyi légkört az ott dolgozó emberek viselkedése, hozzáállása és személyisége határozza meg. Igyekeztem olyan csapatatot építeni a megyeházán, ahol dinamikus és felkészült, a munkára harapó, jó közösségi emberek dolgoznak.
Ön egyetemista korában a Mathias Corvinus Collegium hallgatója volt. Mit adott a Collegium későbbi karrierjéhez, mit tudott hasznosítani az intézményben kapottakból?
Igen, sőt már középiskolás koromban is az MCC Középiskolás Programjának tagja voltam. Nagyon érdekes volt az a képzés is, a hagyományos iskolai oktatás tananyagán jóval túlmutató témákkal ismerkedhettünk meg. Élveztem, hogy havonta egyszer elutaztunk édesapámmal Budapestre, és nagyon jók voltak a nyári táborok is. Ezek után természetes volt, hogy a Collegium egyetemi képzésére is jelentkeztem. Ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy
ha pedig a legfontosabbat szeretném kiemelni, a legjobb barátaimat köszönhetem az ott töltött éveknek, akikkel a mai napig szoros kapcsolatban vagyunk, a pályázathoz az egyik ajánlást is tőlük kaptam.
Másoknak is tanácsolná a hazaköltözést? Hogy lehet visszatérésre motiválni az elvándorolt vidéki értelmiséget?
Ennek megvalósítása tökéletesen egybecseng jövőbeli céljaimmal. Szeretném, ha minél többen ismernék fel, hogy a vidékre, a mi esetünkben Vas megyébe való visszatérés nem a karrier feladását, hanem a saját közösségben való kiteljesedés örömét jelenti, és szeretném, ha személyesen is tudnék izgalmas karrier- és fejlődési lehetőséget teremteni munkatársaimnak és tehetséges fiataloknak. Mindemellett vezetőként folyamatosan szeretném magam képezni, hogy egyre nagyobb kihívásoknak is meg tudjak felelni. Célom, hogy stabilizálhassuk mindazt, amit eddig elértünk, tovább tudjunk erősödni a települések közötti koordináló szerepünkben, és további projektekkel szolgálhassuk Vas megye fejlődését.