Colleen Bell

Párhuzamot vont az '56-os és a mai menekültek között az amerikai nagykövet

2016. október 7. 9:40
„Reméljük, hogy mind a magyar közvélemény, mind a magyar kormány odafigyel arra, amit mondunk” – válaszolta Colleen Bell a Mandiner kérdésére. Ugyan kit célzott meg a beszédével? Az Egyesült Államok budapesti nagykövete 1956-os tematikájú, saját nagykövetsége által szervezett kiállítást nyitott meg a Mai Manó Galériában csütörtök este. Bell párhuzamot vont a magyar forradalom menekültjei és a mai, európai migránsválság között. Amiről aztán meg is kérdeztük. Tudósításunk.

Öt óra van, ekkorra hirdették a rendezvényt, de Colleen Bell még sehol. Nem is gond: amíg az amerikai nagykövetre várunk, legalább van időnk nézegetni a kiállított képeket a Mai Manó Ház második emeletén.

1956-os magyar menekültekről lőtt sorozatok hatvan évvel ezelőttről, mind-mind az Associated Press (AP) munkatársainak fotói: magyarok összezsúfolódva osztrák menekülttáborokban, emeletes ágyakon, magyarok a reptéren nemzetiszínű szalaggal, amint Amerika felé veszik az irányt. Amerikai menekülttáborban a parancsnok magyar könyveket helyez el a társalgó polcán 1956. november 20-án: másnap érkezik az első adag magyar menekült Ausztriából. Hálaadás-napi pulykát vágnak fel, nagyon örülnek. Új élet, és így tovább.

Az összeállított anyagból és a képaláírásokból már sejteni lehet, hogy mire megy ki a játék, mi legalábbis amolyan finom, diplomáciai utalást érzünk ki a fotókiállítást szervező amerikaiak részéről: lám-lám, mi befogadtunk akkor több tízezer magyar menekültet, emberségesen bántunk velük, ma bezzeg, egy új menekültválság idején a magyarok itt Európában…

Épp csak megjárja a fejünket ez a gondolat, amikor talpig feketében betoppan Colleen Bell. A Batthyány-örökmécsesnél már járt, meg is koszorúzta, de az 1956-os kiállítás megnyitását nem szándékosan tették az 1849-es vértanúk kivégzésének évfordulójára. Az sem lenne ciki, meg lehetne magyarázni bőven, hogy a magyarok századokon átütő szabadságvágya előtti tisztelgésből, de nem ez a helyzet: mint megtudjuk, az október 6-os dátum kiválasztásában nem volt szándékosság.

Bell a pulpitushoz lép. Méltatja a forradalmat, a magyarokat, Robert Capát is idézi, aki szerint ugye nem elég tehetségesnek, magyarnak is kell lenni; aztán kiderül, hogy az imént nem csak képzelegtünk az egyébként elképesztően jó minőségű fekete-fehér fotókat nézegetve.

A nagykövet rátér a lényegre. Amerika bevándorlók országa, ahol mindig megbecsülték az oda érkezőket, mondja, majd párhuzamot von a mai, európai menekültválsággal.

„Igaz, hogy ezt a kérdést az EU eljárásainak megfelelően kell megválaszolni, de mindenkit arra bíztatok: gondolkodjon el azon, milyen csodálatos teljesítményekkel járultak hozzá az Egyesült Államok kultúrájához azok az amerikai magyarok, akik 1956-ban menekültként érkeztek és ugyanazt gondolták, amit a kiállítás egyik képén látható asszony: nehéz elhinni, és mégis itt vagyok.”

Merthogy a kivándorolt magyarok 1956-ban nem csak túlélték a megpróbáltatásokat, de kiteljesedett életet élhettek az Egyesült Államokban, hozzá is tettek Amerika kulturális sokszínűséghez, tehetségüket számos területen csillogtatták meg Nobel-díjas fizikusként vagy Oscar-díjas filmrendezőként.

S hogy mégis hogyan lehet párhuzamot vonni a Magyarországról Amerikába menekülő ötvenhatosok és az Afganisztánból ma Európa felé tartók között? Majd megkérdezzük Belltől – gondoljuk –, de előbb még Kőrösi Orsolya, a Mai  Manó Ház vezetője beszél. Ő nem a menekültválságról, hanem a fotográfiáról: megköszöni az amerikaiaknak, hogy a Magyarországon még sosem látott AP-fotókkal a magyar fotográfiai kincs bővüléséhez is hozzájárultak. Kondor László is szót kap: ő ’56-ban tizenöt évesen hagyta el az országot, az Egyesült Államokba került, megjárta a vietnami háborút és fényképész lett – húsz éve jött haza, ma Kapolcson él és egyetértőleg idézi John Lukacsot: „Magyarország az anyám, Amerika a feleségem”. 

Most jön a kötelező borozós-szendvicsezős-kvaterkázós rész, úgyhogy a magunk részéről tisztelettudóan borozunk, szendvicsezünk és kvaterkázunk a sok kedves és fontos emberrel. A tojásos szendó felénél járunk csak, amikor hirtelen kiderül: a nagykövet elé járulhatunk. Eredetileg egy köszönetnél és kellemes, kapcsolattartó csevejnél több nem szerepelt a terveink között, de ha már megvonta a fenti párhuzamot, csak nem bírjuk megállni…

*

Alább az interjúnk Colleen Bell-lel.

– Beszédében 1956-ot a menekültügy oldaláról fogta meg, aztán rákanyarodott a mostani, európai migránskrízisre is. Mi a közös a kettőben? Szerintünk nem sok.

– Persze, teljesen más a történelmi háttér, ezzel egyetértek. Ugyanakkor mégiscsak vannak hasonlóságok. Ma is vannak emberek, akik kivégzés, erőszak, extrém körülmények elől menekülnek. Mi azért vagyunk ma itt, hogy az AP képein keresztül megmutassuk a magyarok Amerikába érkezésüket, amikor segítettünk nekik és befogadtuk őket a kultúránkba. Most olyan helyzet van, amikor az Egyesült Államok 30 000 menekültet fogadott be a világ sok országából. Szíriából, Afrikából...

– Európában meg 1,2 millió migráns jelent meg.

– Megértjük, hogy ez egy kihívásokkal teli, komoly és bonyolult helyzet nem csak Magyarország, de Európa egésze számára.  Mi a migrációs krízis átfogó, közös megoldásában bízunk, amely felismeri, hogy szükség lesz minden országra a kapacitások és lehetőségek terén, tehát a felelősség közös vállalására. 

 Kit akart megcélozni a beszédével? A magyar kormányt vagy a magyar embereket?

Beszédem célja az volt, hogy megemlékezzünk azokról a magyarokról, akikben megvolt a bátorság, hogy felkeljenek a szabadságért és megbecsülésért, amelyre szükségük volt.

– Szóval sem a kormány, sem a magyar emberek? Kinek üzent?

– Reméljük, hogy mind a magyar közvélemény mind a magyar kormány odafigyel arra, amit mondunk. Ezek a megjegyzések arról az elkötelezettségből születtek, hogy részt vegyünk az 1956-os forradalom és szabadságharcra való emlékezésben, mégpedig értelmes módon. Ez a ma esti rendezvény csupán egy abból a programsorozatból, amellyel az évfordulóra készültünk: szervezünk  jazz-koncertet is, valamint kávéra invitálunk az irodámba vendégeket, köztük ’56-osokat. Abba a szobába, ahol annak idején Mindszenty József lakott: az évforduló alkalmával megmutatjuk vendégeinknek, hol élt a bíboros. Az AP fotói pedig megmutatják a magyarok amerikai fogadtatásuk emberi oldalát.

– Beszédében is említette, hogy Amerika bevándorlók országa, ahol mindig örömmel látták az érkezőket. Miért nem segítenek a mostani válságban?

– Az Egyesült Államok fogad be menekülteket.

– Persze, a Közel-Keletről. De Európából is vehetnének át migránsokat, ha szeretnének. Annak idején Ausztriából repülővel vitték az ’56-osokat. Repülőgép ma is van...

*

Ez a kérdésünk már megválaszolatlan marad, pontosabban a nagykövet munkatársai szólnak közbe, hogy az amerikai jogszabályok ezt nem engednék, Bellnek meg amúgy is mennie kell lassan.

Persze tudjuk mi is, hogy gyermeteg a felvetésünk: nem is várjuk el az amerikaiaktól, hogy ők oldják meg Európa gondjait. Azokat Európának kell (kellene) megoldania. Csupán érzékeltetni szerettük volna valahogy: a hatvan éve repülővel Amerikába érkező, beilleszkedni vágyó harmincezer magyar és a zöldhatáron átözönlő afgán százezrek között nem egyszerű valóságos párhuzamot felfedezni, a befogadást éltető-ajánlgató szólamok tehát olykor némileg hamisan is csenghetnek.

„Ugye azért marad?” – kérdezzük búcsúzóul Bellt. Igennel felel. „A Magyar Nemzet cikke a távozásomról totális kitaláció volt.” Azt mondja, élvezi Obama elnök bizalmát, marad tehát Magyarországon. A következő elnökig, persze. Aki majd kinevezi a saját nagykövetét.

(Archív fotók: AP/Mai Manó Ház)

Összesen 90 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szégyen, hogy egy ilyen hatalmas országnak olyan nagykövete van, akinek erősen hiányosak a történelmi ismeretei. A társadalmiról már nem is beszélve.

Válaszok:
pollip | 2016. október 7. 10:54
Megtalálta | 2016. október 7. 11:03
rezvez | 2016. október 7. 12:07

http://www.politico.eu/article..
turkey-prevent-well-educated-syrian-refugees-from-leaving-migration/

Legyel szives es hozz par peldat mikor tamadtuk meg az osztrak hatart, mikor dobaltuk meg a nyugati rendoroket, ugy altalaban mikor KOVETELOZTUNK barhol is keres es egyuttmukodes helyett, aztan beszelhetunk rola tovabb.

Amugy meg nem joszivbol fogadtak be az 56-osokat, hanem kokemeny politikai propagandaokokbol, szoval mar csak ezert sem all meg a parhuzam.

Amerikának nincsenek barátai, Amerikának érdekei vannak. Ez 1956-ra is vonatkozik.

"Szociológiai értelemben valóban távozott a magyar értelmiség "színe-virága", ez alatt elsősorban a magasan képzetteket értem (orvosok, mérnökök, közgazdászok, szakképzett munkások), illetve az egyetemistákat, az értelmiségi utánpótlást."

Az Egyesült Államok Szenátusában nem véletlenül hangzott el a következő mondat: "Ez a legjobb minőségű bevándorló csoport, amely valaha is az USA-ba érkezett".

Ez összehasonlítható a mostani migrációval?

Az 56-os menekültek számáról: A magyar statisztikai adatok szerint Ausztria felé 175 ezren, míg Jugoszlávia irányában 20 ezren hagyták el Magyarországot. Ez összesen 195 ezer fő.
Az ENSZ Menekültügyi Biztosságának adatai 197 ezren amely minimális eltérést mutat.

Az USA pedig Ausztriából a táborokból repülőgépen vitte el a menekülteket válogatással.

Szájába rágták.

Miután az usa megcsinálta a világkáoszt, ezt várja el:

"– Megértjük, hogy ez egy kihívásokkal teli, komoly és bonyolult helyzet nem csak Magyarország, de Európa egésze számára. Mi a migrációs krízis átfogó, közös megoldásában bízunk, amely felismeri, hogy szükség lesz minden országra a kapacitások és lehetőségek terén, tehát a felelősség közös vállalására. "


felháborító!!!!!

Ahhoz képest évekig tartott az átvilágításuk.

Nyilvánvalóan az Usa külügy szabja meg neki, mit kell mondania. Valami beszédíró, talán nem is Budapesten hanem Washingtonban írja meg a szöveget, ő meg legfeljebb megtanulja és előadja.

Colleen Bell nem diplomata a szó hagyományos értelmében, inkább csak az Usa érdekeinek képviselője-közvetítője.

oszt, ebből mire kellett volna odafigyelni?
Egy piaci kofa árulja a portékát, miközben jóltartottuk.
Majd jön egy másik, erőszakos némber, aki jó barátnéja lesz a romcafé lakóinak.
Egyre átlátszóbb a világpolitika, egyre tisztább, mi felé hajtják Európát.

" Amerika bevándorlók országa, ahol mindig megbecsülték az oda érkezőket"

Ezt kitacepaozhatnatok a mexikoi hatarra, nagyobbat szolna mint az "Arbeit macht frei"

azert arra nem vennek merget hogy az AVH nem kuldott 56-os menekult formajaban jo csoport ugynokot, csak volt annyi eszuk :)

Egyébként meg, nem értem én ezt. Mi a p....nak nyomatja ennyire az Usa a befogadást? Minek foglalkozik vele? Látszik, hogy Szíriában sem erőlteti, hogy véget érjen a polgárháború, a legfontosabb számára öt év után is az, nehogy Asszad maradjon hatalmon.

Szóval mit izgatja az Usát, menyire szeretjük vagy rühelljük mi az arabokat, nem tök mindegy nekik? Nem lenne jobb jóban lenni az EU-val és a tagországival, pláne hogy az oroszok ellen is szövetségeseket akarnak maguk mellett tudni?

Olyan erős az érdekérvényesítésük, hogy megengedhetnek maguknak ilyen felkészültségű nagykövetet.
Tapintatosan nem említette a magyarok lakta no go zónákat (vagy nincsenek?), nem talált párhuzamot a magyar-szerb és az amerikai-mexikói határon lévő kerítések között.

"Basszus , pont ezt akartam mondani"

Ebben biztos voltam.

Lenne egy remek magyar amerikai projektötletem, amiben Coleen Bell médiás szaktudására is jól jöhetne. Sorosnak ki kéne bérelni egy nagy luxus tengerjárót, és felvenni a fedélzetére 300 migránst valahola török partoknál. Meg kéne kérdezni akarnak-e az USÁ-ba menni, ha a válasz igen, indulhat a reality show. A migránsok a hajón a legjobb bánásmódot kapnák, míg a hajó el nem éri az amerikai partokat, ahol természetesen egy jogász segítségével menekült státusért folyamodnának... A többit mindenkinek a képzeletére bízom, de valószínűleg világsiker lenne a show, amint követi a migránsok útját a föld körül.

"Amerika bevándorlók országa, ahol mindig megbecsülték az oda érkezőket"

A lényeg viszont az, hogy megbecsülték-e az eredeti lakosokat.
Vagy inkább népirtották.

Orbán már másfél éve megmonta az idevágó külnbségeket . Kár , hogy a követ asszony tájékozatlan , ha már saját kútfőből nem látja be .

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés