Miért nem tudnak előre lépni a magyar vállalkozások?

2015. március 19. 14:12

Írta: Bakó Beáta
Miért nehéz egyről a kettőre lépniük a magyar kisvállalkozóknak? Tényleg minden bajunkról a kommunisták és a multik tehetnek? Vesztegetni könnyebb vagy jót főzni? Tudunk-e élni a meglévő szabadságunkkal? Ezekről a kérdésekről beszélgettek a Március17 Kör vállalkozói szabadságról szóló rendezvényén szakértők. Tudósításunk.
Mindennapok szabadsága” címmel szervez beszélgetéssorozatot a Március17 Kör a konstruktív vita megteremtése és „a társadalom felébresztésecéljával. Az első alkalommal a vállalkozás szabadságáról és a magyar vállalkozók lehetőségeiről vitatkoztak a meghívott szakemberek: Szepesi Balázs, a Hétfa Kutatóintézet stratégiai igazgatója; Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója és Kis Ervin Egon, a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Közhasznú Egyesület alapítója.
 
A politikai és a gazdasági elit egy iskolába járt és ugyanazt tanulta
 
Felvezető előadásában Szepesi Balázs azt nevezte az egyik alapvető problémának, hogy a magyar gazdaság „intim valóságával” köszönő viszonyban sincs az erről szóló szakmai közbeszéd. Mint mondta, a magyar vállalkozóknak az egyről a kettőre való továbblépés a legnehezebb. „Mindenki az innovációról beszél, arról, hogy valaki kitalál egy új kütyüt, vagy a következő Facebookot. Pedig a vállalkozók többsége nem új Facebookot talál ki, hanem mondjuk egy borász telepít még egy sor szőlőt, vagy létesít egy panziót a pincéje mellé. Lehet, hogy erre azt mondják, hogy unalmas, pedig a legtöbb vállalkozó ezt csinálja” – mondta Szepesi. Szerinte egyrészt azért nehéz a továbblépés a magyar vállalkozók számára, mert a magyar kapitalizmus „arcos”: sokkal fontosabbak a személyes kapcsolatok, mint a formális intézmények. Az, hogy „nekem ki van a telefonkönyvemben és én kiében vagyok benne”. Másrészt a magyar környezet eléggé ellenséges a vállalkozókkal: például nagyon magasak az adók. Harmadrészt a versenyképességi indexekben is megmutatkozik, hogya  vállalkozók nem azzal foglalkoznak, hogyan lehetne hatékonyabban termelni, hanem azzal, hogyan védjék meg a saját pozíciójukat: „a politikai és a gazdasági elit ilyen szempontból nem csak, hogy egy iskolába járt, hanem ugyanazt is tanulta” – tette hozzá a közönség derültségére.
 
Szepesi egy grafikonon mutatta be, hogy a kisebb vállalkozások versenyképessége a visegrádi országok között Magyarországon a legalacsonyabb, míg a nagyvállalkozások itt a legversenyképesebbek a négy ország közül. „Tehát nincsenek meg azok a társadalmi mechanizmusok, amikből a »legkisebb fiú« meg a »falusi szegénylegény« el tud indulni. Ezért nem akar vállalkozó lenni egy csomó ember” – mondta a Szepesi, aki szerint ennek ellenére nem szabad beletörődni a helyzet tragikusságába. Azt sajnos el kell fogadnunk, hogy a magyar gazdaság kasztosodott – szögezte le. Tehát vannak a nagy multik, az „olgik”, vagyis az oligarchák, illetve a kkv-k. Ezen kategóriák között nem csak, hogy nincs mobilitás, de az állam is külön kezeli őket. A multikkal egyedi alkukat köt: most éppen stratégiai szövetségnek hívják ezeket, régebben ipari parkokat csináltak, szóval ez nem egy mai hagyomány – fejtette ki Szepesi. Az oligarchák a politikai szisztéma részei, a kicsik meg egyszerűen átmennek az informális gazdaságba, és ezt a gazdaságpolitika tudomásul is veszi – hiszen a többi szegmenssel kötött különalku is mind informális.
 
Persze mindig van egy bűnbak, hogy ki mit hol rontott el, ami miatt nem tudnak továbblépni a vállalkozók: „az én kedvenc bűnbakom a kommunista korszak. Meg persze ott vannak a külföldiek meg a multik” – mondta Szepesi. Hozzátette: sok olyan vállalkozó van, vidéki közepes városokban is, akik egyszerűen „nem tudnak erről az átokról” és igenis sok olyan pozitív történet van, amely része a magyar valóságnak. „Mindig az EU-hoz, az OECD-hez és más külföldi példákhoz viszonyítjuk magunkat” és kesergünk, hogy mennyire le vagyunk maradva. Kivételes kicsi szigetekre, startupokra hivatkozunk, de egyébként meg az a közvélekedés, hogy mindenki más le van ragadva. E megközelítés helyett Szepesi szerint másfajta kérdéseket kellene feltenni: például, hogy mi az, ami működik és miért működik? Tehát „az intim gazdasági valóságot” kellene megérteni – zárta előadását a Hétfa Kutatóintézet stratégiai igazgatója.  

 

 
A digitális bizniszbe „még nem rondított bele” az állam
 
Szepesi előadása után a moderátor mindhárom résztvevőtől azt kérte, hogy emeljék ki a rendszerváltás óta eltelt 25 év legfontosabb trendjeit, amik a jelenlegi helyzetig juttatták a magyar gazdaságot és a vállalkozói szférát.
 
Én a kilencvenes évek elején kényszervállalkozóként kezdtem, és nem én voltam akkoriban az egyetlen diplomás kocsmáros, mert mindenki a szabadság felé vezető utat látta akkor a vállalkozásban” – kezdte Kis Ervin Egon e-kereskedelmi tanácsadó, a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Közhasznú Egyesület alapítója. „Utána jött a »székházépítés« időszaka, amikor kialakultak az »olgik«, az egyenlőbbek” – folytatta. Sok cégnek székháza lett, mások meg belebuktak: ekkor vált szét oligarchákra és kicsikre a magyar gazdaság, a multik csak később jöttek. Ha megnézem a Forbes listáját a leggazdagabb vállalkozókról, akkor – Gattyán György kivételével – nem nagyon emlékszem köztük olyanra, aki valahol valamit ne privatizált volna vagy ne kapott volna állami megbízást – fejtette ki Kis.
 
A harmadik korszak a digitális bizniszé, az ezredfordulótól kezdve – mondta Kis, aki szerint ennek a szektornak az a nagy előnye, hogy az állam „még nem rondított bele”. Egy fiatal, innovatív, szellemileg is piacképes gárda jött létre, akik elkezdtek vállalkozásokat építeni. „Én 15 éve dolgozom ebben az iparágban és hihetetlenül jól érzem magam. Mégpedig azért, mert az állami szereplők a mai napig sem értik ezt a szektort, sőt, a többi vállalkozó sem érti nagyon, hogy mi ez az egész” – indokolta Kis Ervin Egon. Így az állam és a közigazgatás békén hagyják a digitális szektort: „itt nincsenek autópályabizniszek” – folytatta. Kis szerint ebből is látszik, hogy ha van egy olyan szektor, ahol egyszerűen békén hagyja az állam a gazdaságot, akkor az jól működik. Ezek a vállalkozók ráadásul minden adót befizetnek, és nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt tönkremennek, mert nagyon hatékonyak.
 
Korrupció révén könnyebb „extraprofithoz” jutni, mint azzal, hogy jól főzünk
 
A többi vendég között kakukktojásnak nevezte magát Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója, aki szerint a magyar gazdaságban 2000 és 2004 között romlott el valami. Mint mondta, a számokat nézve a rendszerváltás utáni első tíz év egyértelműen sikeres volt. Martin József Péter úgy véli, hogy a 2000-es évek elején kezdődő romlás mögött erősen ott van az intézményi romlás és a korrupció. A korrupció korábban is jelen volt, de 2011 óta gyakorlatilag foglyul ejtették az államot az oligarchák – fejtette ki.
 
Az intézmények szerepe kapcsán Szepesi Balázs vitatkozott Martin József Péter meglátásaival: szerinte igenis működnek az intézmények, csak informálisan, ez megnyilvánul például a konvenciókban. Pont az a baj, hogy nem működtetjük ezeket az informális intézményeket, hanem azt hisszük, hogy a formálisakat kell átvenni. Tulajdonképpen a rendszerváltás után megmaradt az a téves szemlélet, hogy a politikának kell formálni a gazdaságot – tette hozzá. Szepesi szerint a korrupció nem 2011-ben hálózta be az államot, hanem sokkal előbb: ott volt a bankkonszolidáció, az autópályaépítések vagy a devizahitelek ügye. Sőt, már előbb, hiszen a kommunizmus maga volt a korrupció által behálózott állam – mondta. „Ehhez hozzászoktunk: tulajdonképpen azóta se változott, hogy jóban kell lenni a polgármesterrel; csak az változott, hogy hol ezek, hol azok vannak vele jóban” – fogalmazott Szepesi. A korrupció nem probléma, hanem tünet, és ellene küzdeni olyan, mint a lázcsillapítás: csak tüneti kezelés – hangsúlyozta Szepesi.
 
Kis Ervin Egon szerint azért van korrupció Magyarországon, mert van rá igény: bizonyos dolgokat könnyebb vele megoldani. Ez egy olyan „úri muri”, ami „belénk van ivódva: aki nem korrupt, az többnyire azért nem az, mert nincs rá lehetősége” – mondta. „Magyarországon azért jó vállalkozni, mert ha valamit jól csinálsz, akkor te vagy a legjobb: ugyanis majdnem mindenki rosszul csinálja.” Nálunk ott ér véget a verseny, ahol máshol kezdődik – fejtette ki Kis, a romkocsmákat hozva példaként: el vagyunk ájulva a gyönyörűségtől, hogy mosolyog a pincér és nem meleg a sör – pedig ez lenne az alap. „Mind igaz, amit az előttem szólók elmondtak; de mielőtt sírva fakadnánk emiatt, gondoljuk végig, hogy korrupció révén könnyebb a nem létező extra profithoz jutni, mint azzal, hogy jól főzünk” – összegezte Kis Ervin Egon a magyar piaci verseny hiányosságait.
 
Az intézményekkel kapcsolatban Kis leszögezte: azokat nem az ufók tették ránk, ugyanúgy, ahogy a kormányt is mi választottuk. Tehát az intézmények hibái is az emberekben keresendők, mivel emberekből állnak. Szerinte a helyzeten úgy lehetne hosszú távon javítani, ha már az iskolában elkezdenék tanítani a vállalkozást és ezt a fajta gondolkodásmódot.
 
A megoldás: éljünk a szabadsággal!
 
Arra a kérdésre, hogy miként lehetne a helyzetet orvosolni, a résztvevők egyöntetűen úgy válaszoltak: úgy, hogy az állam ne avatkozzon bele a gazdaságba, Martin József Péter szavaival élve „avatkozzon ki” a jelenlegi szinthez képest. Kis Ervin Egon azt mondta: nem csak Magyarországon, de Európában is általában jellemző az – főleg mondjuk Amerikához viszonyítva –, hogy mindent túlszabályozunk; de még ha valamit nem is, akkor azon a téren is magunkra tesszük a bilincset. Utóbbira példaként említette, hogy 14 éve nem kötelező a pecsét és az aláírás a számlára, de mégis mindenki kéri. „Egyszerűen nem élünk a szabadsággal” – foglalta össze.
 
Szepesi Balázs szerint a legfontosabb, hogy csinálja mindenki jól a dolgát. „Ne arra hivatkozzunk, hogy rosszak a körülmények meg a többiek rosszul csinálják, és én nem is tudnám jól csinálni; de még ha jól csinálnám, akkor se érvényesülnék”. Szepesi szerint inkább mindenki kezdje magán: „ha én jól csinálom a dolgomat, akkor nem fognak tudni belém kötni meg odébb tenni, és versenyre kényszerítem a többieket! Ezzel lehet változtatni!
 
Fotó: Mátrai Viktor.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ne hitelt adjanak, hanem az adókat csökkentsék, hagyják a vállalkozásoknál a pénzt.

Válaszok:
Laibach | 2015. március 19. 16:40

Ez lenne a normális, főleg akkor hogyha naponta ezerszer elmondják, hogy száguld a gazdaság. akkor talán csökkenteni kellene az adóterhelést, nem újakat kitalálni.

Osztom, vegeta van,főleg vidéken de nem is akármilyen.

Bár megértem az elkeseredettségedet, azért tegyük helyre:
- Az áfát nem a vállalkozás fizeti meg, hanem a vásárló. A cég jellemzően nettó áron veszi az alapanyagot (az áfát visszaigényli/levonja a fizetendőből), és a nettó eladási ár a bevétele.
- A nettó 100 ezer forint muntakbér után a munkaadó nem 45 ezret fizet be az államnak, hanem majdnem még 100 ezer forintot.

Azért elég nehezen veszi igénybe egy kisvállalkozás a nagyívű adókedvezményeket, ha nem termel nyereséget pl. az élőmunkát terhelő adók miatt.

"..Junckernél panaszkodott Mikulás előtt a kormány, hogy összeomlik a költségvetés.."

http://444.hu/2015/03/19/junck..

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés