Íme a magyar orvos, aki bezsebelheti a következő Nobel-díjat

„Azt az életcélt tűztem ki magam elé, hogy 2045-re minden daganatos beteg olyan célzott kezelést kaphasson, ami halálosról krónikussá szelídíti a betegségét” – szögezi le a Mandinernek Dr. Peták István kutatóorvos. A kijelentés hallatán a szkeptikus olvasó könnyen legyinthet: hallottunk már nagy ígéreteket az onkológiában. Ám, ha megismerik a rákkutató eddigi pályájának mérföldköveit, könnyen lehet, hogy igazat adnak azoknak, akik szerint nem kizárt, hogy Peták István lesz a következő magyar Nobel-díjasunk. Ebben a cikkben megkíséreljük bemutatni azt a szinte science fiction-nek tűnő valóságot, amelynek főszereplői azok a magyar kutatóorvosok, akik új dimenzióba emelték a rákbetegségek elleni küzdelmet. 

A kemoterápiától a precíziós orvoslásig

Amikor Peták István 1995-ben elvégezte az orvosi egyetemet, és a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinikájára került, még csak a kemoterápiát ismerte az orvostudomány a rákkezelésben. Egyre inkább közismert tény, de azért talán érdemes leszögezni: a rák nem egyetlen betegség sokféle területen vagy tünettel, hanem az összefoglaló neve sok daganatos betegségnek, így 

Mindenesetre ekkor, a kilencvenes években még „messze voltunk a személyre szabott, célzott terápiától, sőt még az emberi genomot sem ismertük” – emlékszik vissza kérdésünkre a kutatóorvos. Márpedig ahhoz, hogy tudjuk, mi okozza a daganatot, vagyis melyik gén a hibás a szervezetben, ismernünk kell a „normális gént”, vagyis a humán genomot. 

Ezt az elképesztő felfedezést a 2003-as év hozta el, ugyanis ekkor fejtette meg az emberiség először az emberi genom teljes kódját. Óriási ugrás volt ez a rákkutatásban is, hiszen előkerült „az autó műszaki rajza”, vagyis megismerték a „normális gént”, innentől kezdve pedig már azt is látták, ha abban „elromlott” valami, vagyis „génhiba” keletkezett, ami daganatos megbetegedést okozhat. 

Az első áttörés: egy génhiba, egy gyógyszer

Peták István számára is ez az év hozta el az első áttörő sikert, ami nem volt kevesebb, minthogy sikerült kimutatniuk egy tüdőrákos beteg daganatában azt a génhibát, ami a páciens betegségét okozta. Mindezt egy általuk fejlesztett technológia segítségével, amiért Peták később, 2012-ben Gábor Dénes-díjat kapott. 

 – ezekkel a szavakkal írja le Peták István a Mandinernek, mekkora óriási előrelépés, hogy meg tudták nézni a daganatszövetben, hogy melyik gén, melyik konkrét nukleotidje (ez a DNS és RNS alapvető építőköve, „betűje”, ami kulcsfontosságú a genetikai információ tárolásában, energiaátvitelben és a sejtek működésében) cserélődött ki, és hogy ez a folyamat hogyan változtatta meg a gén működését úgy, hogy az adott sejt aztán képes lett gyorsabban osztódni, és ezzel daganatot előidézni.

Már önmagában a génhiba kimutatása is óriási előrelépés volt világszerte az orvostudományban, ám az volt az igazi mérföldkő, hogy sikerült olyan „racionális hatóanyag tervezéssel” készült, célzott gyógyszert adniuk, ami konkrétan a hibás génhez kapcsolódva fejtette ki hatását. 

 – emlékszik vissza az elképesztő gyógyulásra. Ráadásul annak ellenére tudott hatni a gyógyszer, hogy a beteg szervezetében a daganat előrehaladott stádiumban volt: a páciens intenzív osztályon feküdt agyi(!) áttétekkel. Petákék felfedezésüket be is mutatták az amerikai klinikai onkológusok tekintélyes szaklapjában, a Journal of Clinical Oncology-ban. 

Amikor több gén jön be a játszmába

Ezt követően minden erejükkel azon dolgoztak, hogy genom-alapú módszerükkel a lehető legtöbb beteget meg tudják gyógyítani. Jöttek is az újabb eredmények: 

Ez a módszer tette lehetővé, hogy ugyanabból a mintából ne csak egy, hanem sok gént is vizsgálni tudjanak egyszerre. 2010-re a Nature Review tekintélyes lap felkért szerzői lettek, ahol a precíziós onkológia, a célpont alapú rákkezelés jövőjét álmodták meg. 2010-től létrehozták a daganatok személyre szabott kezeléshez szükséges molekuláris szakértői testületüket, hogy segítsenek a betegeknek, illetve kezelőorvosaiknak megtalálni a megfelelő személyre szabott kezelést. 

A több gén egyszerre történő vizsgálata során szembesültek azzal, hogy a daganatos betegséget nemcsak egy hibás gén, hanem több hibás gén kombinációja is okozhatja. Rájöttek, hogy a korábban meggyógyított tüdőrákos esetnél szerencséjük is volt, mert annál a betegnél kevés génhiba volt jelen, ám a legtöbb betegnél nem lesz ilyen „könnyű” dolguk, és ennek az az oka, hogy 

Ahhoz, hogy minden génhibakombinációra megtaláljuk a leghatásosabb kezelést, a jelenlegi eszközökkel – elméletben –több millió évre lenne szükség. Márpedig minden lehetséges kombinációt meg kell ismerni ahhoz, hogy meg tudják jósolni, hogy az öt hibás gén közül melyiket kell „támadni” gyógyszerrel gyógyuláshoz. Enélkül ugyanis a statisztikai eredményességük csupán húsz százalék lesz. 

Sakkozni kezdtek a rákkal

Ezen a ponton kezdtek el – ahogy a kutatóorvos nevezi – sakkozni a rákkal. 

Ehhez pedig elengedhetetlen volt egy olyan gép, ami elvégzi az említett bonyolult matematikai számítást.

Mivel ilyen nem volt, nekiláttak, hogy kifejlesszék. Egy általuk létrehozott platformba kezdték táplálni az összes szabályt, amit a rák működéséről és annak logikájáról ismertek. Összeállt egy nyolcvanezer algoritmusból álló modell, majd létrehozták az azóta számos rangos elismerésben részesült, világszerte használt platformot, a Genomatet. „A sakkozóprogram” – ahogy Peták időnként nevezi – arra szolgál, hogy a beteg daganatában lévő génhibák alapján meghatározza a legjobb terápiás választ. A módszerüket már 2014-ben szabadalmaztatták évekkel megelőzve a most kezdődő mesterséges intelligencia forradalmat.

A döntő kérdés az volt: működik-e mindez a valóságban? A választ egy nagyszabású klinikai vizsgálat adta meg erre, amelyet párizsi onkológusokkal közösen publikáltak 2021-ben. Az eredmények drámaiak voltak: azoknál a betegeknél, akik a gép által javasolt célzott kezelést kapták, 69 százalékban hatott a terápia; azoknál, akiknél a gép szerint nem volt megfelelő a célzott gyógyszer, mindössze 17 százalékos volt a hatásosság.

Fontos azonban: a mesterséges intelligencia nem váltja ki az orvost. A rendszer szűk területen intelligens – a mutációk logikáját elemzi –, de nem veszi figyelembe a beteg általános állapotát, kórtörténetét, társbetegségeit. A döntés továbbra is az onkológiai csapat kezében marad.

A kutatóorvos azt is elárulja, hogy azt a célt tűzte ki magának, hogy húsz éven belül minden daganatos beteg kaphasson hatásos célzott kezelést, ami vagy megszünteti vagy halálosról krónikussá szelídíti a betegségét. Ennek a dátumnak a realitását Peták arra alapozza, hogy ma már a betegek 95 százalékánál meg tudják mondani, melyik génhiba okozta a daganatot. A mesterséges intelligencia felgyorsítja a gyógyszerfejlesztést, a molekuláris diagnosztika széles körben elérhetővé vált, a hiányzó láncszem pedig most kerül a helyére: a terápiaválasztás intelligens támogatása. Ebbe a húsz évbe beleértendő az új gyógyszerek fejlesztése, a klinikai vizsgálatok, az egészségügyi rendszerek felkészítése is. De a cél a kutatóorvos szerint reálisan elérhető.

– hangsúlyozza, hozzátéve, hogy bár az esetszám nő, a 90-es évektől kezdve látványosan csökken a halálozás, ami a korai felismerésnek, a jobb diagnosztikai és sebészi és sugárterápiás módszereknek és a célzott terápiáknak is köszönhető. „Azt üzenem az embereknek, hogy bízzanak az orvosokban, bízzanak a tudósokban, több ezeréves betegséget igyekszünk gyógyítani”. 

Peták egy norvégiai lepraház történetével zárja gondolatait. Az egykor ötszáz éven át működő kórház ma múzeum: az utolsó beteget 1940-ben kezelték. Amint kiderült a betegség oka, megszületett a célzott „antibiotikum”, és a lepra eltűnt Európából. „Ezt szeretném elérni a rákkal is” – mondja. Hogy unokáink egyszer egy táblán olvassák: volt ilyen betegség is. A halálozási statisztikák már most csökkennek. A fejlődés iránya egyértelmű. És ha a mesterséges intelligencia valóban segít sakkot adni a ráknak, akkor lehet, hogy 2045 nem is tűnik olyan távolinak. 

Nyitókép: Peták Lelle