Kell az ima – húsvétra még a dögös magyar metal is hittel telik meg (VIDEÓ)

Kifejezetten sokat vártam az idei Kalapács albumtól, de a legendás Pokolgép szintén legendaként ismert frontemberének bandája egy átlagos metal lemezzel tért vissza. Egykori harcostársai azonban addig sem unatkoztak, míg az Ezerből egy elkészült, így Nagyfi László és az újonnan csatlakozó Pazdera György az Omen zenekarral nemcsak egy remek rocklemezt készített, de hosszú hallgatást követően még szellemiségében is húsvéthoz méltó koronggal lepte meg a közönségét. A Kell az ima ugyanis ízig-vérig dögös rock and roll és metal, pontosan azokkal a jól eltalált témákkal, riffekkel, melyeket a Kalapács esetében hiányoltam.

Sőt, a hallgatók választhatnak az egyedi karakterek közül. Márpedig Nagyfi László karakterként mindig is számított, legyen szó a Pokolgép legnagyobb lemezeiről vagy éppen arról az Omenről, mely az ős zenekar különválása után jobb (Feketében) és rosszabb (Anarchia, Brutális tangó) lemezeket adott ki, majd az 1994-es Jelek képében elkészítette mesterművét. A Ne a pénz, Pokoli évek, Fagyott világ jellegű dalok a rockerek agyába és szívébe égtek, azzal pedig talán nem túlzok nagyot, ha azt írom, hogy még ha nem is egy Jelek II., de a Kell az ima képes hasonlóan komoly hatásra.

Kell az ima

Persze 1994 óta jócskán változott a felállás, többek között már csak Kalapács hiánya miatt is, az űrt pedig egy darabig olyan alakokkal próbálták kitölteni, mint többek között a Való Világból importált Oki. Jelentem, a 2019 óta tagként jelenlévő Molnár Páter, avagy Stula végre valóban képes nemcsak pótolni a nagynevű énekest, de most már saját karakterét is hozzá tudta adni a zenekarhoz. Ezzel és az egykori Pokolgép-tag, a basszeros Pazdera György csatlakozásával úgy érzem, hogy az Omen végre ismét önmagára lelt. Sőt, ennél is többre, hiszen a Kell az ima kiemelkedő album lett.

De van itt lazább, dögös rock and roll is (Lennék, Kikövezett út), vagy éppen könnyed, blues-os szerzemény (A halál csókja), avagy az Omen nem a legdurvább, legkeményebb, sokkal inkább a leglazább lemez megírásán dolgozott idáig. Márpedig érezhetően lazán, erőlködés nélkül érkeznek az emlékezetes gitárdallamok, dobtémák, szólók és refrének vagy verzék – szinte minden nótában hozva valami kiemelkedő és felidézhető elemet.

És ez abszolút igaz az énekre is. Stula hangja hol megdörren, hol érzelmesen és lágyan szól, hol pedig lazán árad belőle a metal esszenciája, és mindez az izgalmas, változatos szövegekkel teljesedik ki – a Lennék refrénje pedig egy teljesen más szintet képvisel. De összkép szempontjából talán mégis az Árnyékból fény az egyik legjobb és legemlékezetesebb szerzemény.

Húsvéti ajándék, nem csak keresztény metalosoknak

Csak 10 nóta, kicsivel több mint 30 perc alatt, de a Kell az ima alaposan megfogott és bekerült a kedvenc hazai lemezeim közé. Számtalanszor meghallgatva mindig újabb és újabb kedvenc pillanatot és elemet találva kimondottan nehéz legjobb dalt vagy refrént keresni róla. Szerintem mind Stula, mind a Kalapács távozása óta toporgó Omen beérett, hogy ismét fényt hozzon a sötétbe, ebben pedig ezúttal Kovács Enikő, avagy Edyko dalszövegei is sokat segítenek. A Hooligansnél már bizonyított versíró új, friss, hittel teli irányból közelítette meg a metal világát, és nem kizárólag a Kell az ima ennek a bizonyítéka, de számos más dal is.

Emiatt az Omen albuma a borítóképpel és a címmel nem árul zsákbamacskát, sőt kifejezetten ajándék azoknak, akik a metal zenén belül is keresik a magvas gondolatokat és az igét. Több kedvencet is tudnék sorolni, de nem teszem, helyette inkább ajánlom az album végighallgatását. Az új formáció és az ének, a zene, a szöveg együttese önmagáért beszél.

Az Omen az a zenekar, amely a legendás Pokolgépből született, tagjai között pedig ma is olyan zenészeket találunk, mint Nagyfi Laci vagy Pazdera György. Milyen érzés kívülről belecsöppenni egy ilyen banda albumkészítési munkálataiba?

Amikor Nagyfi Laci felhívott, hogy lenne-e kedvem dalszövegeket írni az együttes számára, az első szó, ami eszembe jutott az a tisztelet. Egy ekkora múltú együttes tagjának lenni, még ha nem is zenekari poszton, hanem mint szövegíró, akkor is egy igazán megtisztelő feladat. Ők régóta profik a szakmában, sok mindent megéltek és még most is aktívak, ez óriási dolog!

Nem éreztél hatalmas súlyt, mikor megkerestek a szövegírás lehetőségével? Nem nőtt föléd a felelősség ijesztő árnya?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lazán vettem. Pontosan tudtam, hogy az együttes és a rajongók megszoktak egy szintet, ami alá nem mehetek, viszont megugrani sem egyszerű. Kihívás volt számomra, de bíztam benne, hogy meg tudom csinálni. Írtam már korábban dalszövegeket másoknak, illetve a verseim száma is 700 körül van, így mondhatjuk, hogy azért edzésben voltam. (nevet)

Mennyire jöttek könnyen a témák? Noha a vers és a dalszöveg egy tőről fakad, mégis más műfajt képviselnek.

Meghallgattam sokszor a nyers dalokat, figyeltem, milyen témákat, érzéseket hoz fel bennem, aztán elkezdtem írni, ahogy spontán jött belülről. A verseimnél sem szoktam azon gondolkodni, hogy valamit leírhatok-e. Vagy jönnek ösztönösen a sorok, vagy bele sem kezdek.  Így többnyire egy-egy szöveg hamar megszületik, maximum utána finomítgatok rajta. Próbáltam ráhangolódni az Omen-koncertek hangulatára, Stula hangjára, hogy hiteles legyen a szöveg, amikor előadja az együttes.

Nagyon tetszett, hogy a szövegeken általában nem éreztem azt, hogy ezek női érzelmek. Mondhatni, nemtelen gondolatok kerültek a dalokba, melyek mindenkihez szólnak. Ezek alapból így jöttek vagy azért kellett finomítani?

Ez a kérdés nem lep meg, mert már másoktól is hallottam, hogy nem lehet megállapítani a szövegeimen, hogy nő írta. Ez nem tudatos, valószínűleg itt jelentkezik annak a hatása, hogy én alapvetően a férfiasabb zenéket szeretem, és azokat a dalszövegeket hallgatom legtöbbet. Régi dobogós kedvenceim között például ott a Linkin Park és a Depeche Mode.

A zenekar általánosságban mennyire szólt bele az alkotási folyamatba vagy a végeredménybe? Hogy zajlott le egy dalszöveg megírása?

A zenekar szabad kezet adott. Rám bízták, hogy arról írjak, amit a dallam előhoz belőlem. Elkezdtem írni a szövegeket és amikor egy elkészült, rögtön átküldtem nekik, hogy nézzék meg, tetszik-e. Két dal van a lemezen, ami ettől eltér. Az egyik a Lennék című. Itt ugyanis a szöveg volt meg előbb és arra szerzett zenét Nagyfi Laci. A Lennék valójában egy vers volt, amit évekkel ezelőtt írtam, Laci pedig szerette volna dalként feldolgozni, ami számomra nagy öröm volt. A másik dal pedig A halál csókja című, amelynél kaptam instrukciót a témát illetően, hogy egy gyilkos szerelemről szóljon, ahol a főhős inkább megöli a kedvesét, minthogy másé legyen.

Nem elég a címadó dal, többször is vallásos jelleget érzek a daloknál. Szerinted mennyire konzervatív műfaj a metal, és a hit hogyan illik bele ebbe a zenébe?

Azt gondolom már önmagában az is formabontó, hogy nőként írhattam metal lemezre dalszöveget. Emellett a vallást belecsempészni a sorok közé, talán még meglepőbb fordulat, de azt gondolom, hogy a metal is, mint minden műfaj érzelmekről szól és a hit alapvetően minden emberben ott él, függetlenül attól, hogy mélyen vallásos, vagy csak valamilyen eszmében hisz, vagy akár saját magában. Nagyfi Lacit idézve, amikor a repülő zuhan, az ateista is Istenhez fohászkodik. (nevet)

Hogy látod, a mai világban és a jelenlegi történések mellett még jobban kell az ima?

Pontosan így látom. Annyi olyan területe van az életnek, a világnak manapság, ahol valami nehéz, hogy igazán jól jönne az égi segítség, így szinte adja magát, hogy kell az ima!

Milyen érzés a saját gondolataidat és dalszövegeidet megzenésítve hallani? Koncerten is visszahallottad már valamelyiket?

Igen, most a lemezbemutató koncerten a Barba Negrában hallhattam mindjárt 4 dalt is a lemezről. Libabőrös boldogságérzés volt. Figyeltem közben az emberek arcát és jó volt látni, ahogy Stulával együtt éneklik a refrént. A dalok teste a zene, a dalszöveg a lélek, és az egészet az énekes előadása teszi teljessé. Így kerek.

Utólag visszanézve elégedett vagy? Vagy változtatnál valamin? Írnál még dalszövegeket?

Azzal, hogy a teljes Omen lemez dalszövegírója lettem egy régi álmom vált valóra. Korábban is írtam dalszövegeket itt-ott, de egy teljes album az más. A szövegeket úgy adtam át a zenekarnak, hogy én jónak éreztem őket, és ez szerencsére kölcsönös volt.

Hogy utólag változtatnék-e rajtuk? Ez jó kérdés. Akkor abban a percben ezt és így éreztem a legjobbnak, de ha fél év eltelik, lehet hogy más gondolataim lennének és másfajta szöveget írnék, habár azt gondolom, hogy nincsenek véletlenek, és ennek így kellett megszületnie, ebben a formában, ahogy most van. Remélem még lesz alkalmam sok-sok szöveget írni!