Így halt meg a valóságban Hunyadi János, a nagy sikerű sorozat főszereplője!

A Hunyadi című sorozat ismét reflektorfénybe állította a törökverő hadvezért, akit időről időre felfedez magának a világ. Nem véletlen, hogy az 1860-as években keserűvíz márkát neveztek el róla Magyarországon, ráadásul a Hunyadi János gyógyvizet ma is palackozzák. A most debütáló filmben Kádár L. Gellért egy erős, izmos, sármos Hunyadit állít elénk, ám arról nincs feljegyzés, hogy a valóságban is ilyen volt e a törökverő. 

Később persze már idealizált ábrázolások jelentek meg róla, itt pedig már belefért, hogy hatalmasnak, erőteljesnek fessék le Hunyadit. 

Hunyadi János történelmi nagyságához jobban illett volna, ha egy törökökkel vívott csatában veszti életét, ám a valóságban betegség ragadta el. 1456. augusztus 11-én ugyanis pestisjárvány tört ki a nándorfehérvári katonai táborban, amely Hunyadi halálát is okozta. A pestisjárvány nem volt ritka a középkori Magyarországon, 1456-ban és 1457-ben is sok ember halálát okozta. 

A pestis ma már gyógyítható, akkoriban azonban nem volt ellenszere, egyetlen módon lehetett védekezni, ha az ember elkerülte a városokat. A patkánybolha csípésével terjedő bakteriális fertőzés okozta tehát a törökverő Hunyadi János halálát, lezárva ezzel egy csodás hadvezér krónikáját.  

A valóságos Hunyadi János halála körül nincs vita a történészek között, ám a származását tekintve annál több. A mai tudásunk alapján az a legvalószínűbb, hogy Hunyadi Vajk volt az édesapja, nem pedig Luxemburgi Zsigmond király, mint ahogy az később elterjedt, vagy elterjesztették. Az utóbbi elmélet szerint 

Hunyadi Vajk pedig azért kapott a királytól földbirtokokat, hogy biztos anyagi forrása legyen a gyermek neveléséhez – írja a Rubicon. A másik teória, amelyet pedig a románok képviselnek, hogy a Hunyadi-család valójában egy román família.

Hunyadi János már fiatalon Zsigmond király egyik kedvenc apródja lett, Itáliában ismerkedett meg a legmodernebb katonai harcmodorral, de a legnagyobb erényeként a taktikusságát említik, amelyet nem csak a csatákban, hanem a politika színterén is kiválóan alkalmazott. 

Később hét éven keresztül a törökverő hadvezér volt az ország első embere, aki számos jogkör birtokában kormányzott. Ez idő alatt Magyarország  győztes háborút vívott III. Frigyes német–római császár ellen, ám vereség is akadt, például a második rigómezei ütközetben. Hunyadi Rigómező után számos kisebb hadjáratot indított Szerbia és Bulgária területére, de a Konstantinápolyt, majd 1455-ben Szerbiát meghódító II. Mehmed főseregének feltartóztatására nem volt ereje. A nagy hadvezér végső próbája éppen élete utolsó évében, 1456 során érkezett el, amikor a szultán Közép-Európa kulcsa, a déli végvárrendszer legnagyobb erőssége, Nándorfehérvár ellen vonult. 

Hunyadi a sógora, Szilágyi Mihály, – aki többet érdemelne az utókortól – és Kapisztrán János szerzetes keresztes hadának támogatásával győzedelmeskedni tudott. A számtalan ütközet közül a nagy törökverő éppen utoljára, Nándorfehérvárnál aratta legjelentősebb győzelmét, 

A győzelemben a felmentő sereggel érkező Hunyadinak oroszlánrésze volt, a kiharcolt diadal pedig ismét felvillantotta a lehetőségét annak, hogy az oszmánokat végleg kiűzzék Európából. Erre viszont még sokáig nem került sor, Hunyadi pedig már semmit sem tehetett, hiszen a pestis áldozata lett.

Nyitókép: Kádár L. Gellért és a valóságos Hunyadi János. Fotó: Nemzeti Filmintézet/wikipedia