A kommunizmust senki nem sírja vissza e tekintetben sem, viszont az tény, hogy a korszak magyar alapételei nem kis számban estek áldozatul éttermi elérhetőségüket tekintve az előző évtizedek divatőrületeinek.
Jó volt gyereknek lenni a nyolcvanas évekbeli Budapesten. Ha csak a keleti blokkhoz mérjük, itt megvolt majdnem mindenünk, és a vágyott nyugati édességeket kivéve nem szenvedtünk hiányt alapvető élelmiszerben. Jókat ettünk mindenhol.
Az éttermekre is emlékszem: nemcsak kisvendéglőből volt sok, de negyven éve már volt vagy egy tucat olyan vendéglátóipari intézmény, ahová az előkelő külföldiek beülhettek, és költhették a pénzüket a hazai autószerelőkkel, nagybani zöldségesekkel és persze az elvtársakkal karöltve. Nem egy asztalnál, de egy korban. Ekkor Romániában nem volt semmi a boltokban, a lengyeleknél jegyre ment szinte minden fontos alapélelmiszer, a kevés kelet-berlini és moszkvai étteremnél pedig sorbaálltak az utcán.
Az uniós tagállamok közül Magyarországon a legolcsóbb a háztartási energia a rezsicsökkentésnek köszönhetően. Piaci díjszabással háromszor, de inkább négyszer annyit is fizethetnének a családok az áramért és a gázért egyaránt.
Súlyos vádak hangzottak el Ferencváros polgármesterének szájából.
Minden azon múlik, hogy a portugálok megnyerik-e a Dánia elleni párharcot a Nemzetek Ligájában.
Szemléltetjük, mitől óvja meg a kormányoldal a gyermekeket.
Nem igazán zavartatják magukat.
Az amerikai elnök ezt érzi a legjobb támogatásnak.
A magyar vezérkari főnök példát vett a hollywoodi színésznőkről.
