Nyitókép: Thierry Monasse/Getty Images
„Akárhonnan is nézem, Orbánnak nincs szerencséje a köztársasági elnökökkel. A kiválasztásnál velük biztos nem töltet ki 500 pontos kérdőívet, talán a felcsúti házban elfogyasztandó, általa készített rántotta is kimarad, de azért mégis kell valamilyen szempontrendszernek lennie, ami alapján dönt.
Mert afelől ne legyen, nem lehet kétségünk, hogy Magyarország legfőbb közjogi pozíciójáról maga a miniszterelnök határoz, a parlamenti procedúra csak formaság. Ez biztosan így van, amióta ő ül a kormányfői székben, de korábban sem volt másként, jórészt a baloldal szerencsétlenkedései miatt.
De ezt most hagyjuk, maradjunk csak az »újkornál«, a politikai időszámításunk új kezdeténél, azaz a 2010 utáni időszaknál. Azóta ugye megfordult az elnöki palotában Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin és most Sulyok Tamás. A négy közül kettő idő előtt távozott, fogalmazhatunk úgy is: megbukott, Áder kitöltötte ciklusait, míg Sulyok Tamás helyzete erősen kérdőjeles.
A kérdés tehát úgy hangzott: vajon milyen szempontok alapján választhat Orbán?
Vannak rosszindulatú megközelítések, én ezeket nem osztom, de azért ideírom: egyesek szerint olyanokat helyez maga fölé, akik valójában mindig, ilyen-olyan okoknál fogva, alatta maradnak. Vagy, durvábban fogalmazva, akiket maga alatt tud tartani. Megint másként: akinek a dossziéja nem teljesen makulátlan. Én, mondom, messze nem értek egyet ezen véleményekkel, és inkább azt vélem: más szempont dominálhatnak.”
***