Hal Melinda lapunknak kifejti: a fizikai bántalmazás visszaszorításának terén sokat léptünk előre az elmúlt évtizedben, a cél most az,
hogy a lelki bántalmazás ugyanolyan súllyal szerepeljen a nemzetstratégiai célok között.
„Ha megnézzük, az adatok azt mutatják, hogy a magyar statisztikák nem a legjobbak, sem a családon belüli-, sem az iskolai agresszió tekintetében. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy nem feltétlenül a jog lesz ennek a legfőbb eszköze, hanem leginkább az attitűdváltoztatás: hogy az embereknek a fejében legyen egy más gondolat arról, mi is az a lelki terror vagy mentális bántalmazás” – magyarázza a klinikai szakpszichológus, majd újra aláhúzza: kiemeltem fontos, hogy a lelki egészséget feljebb emeljük a nemzetstratégiai célok közé.
Hal Melinda szerint a bántalmazásos esetek összességében rámutatnak arra, mennyire sok a szorongó, hangulatzavarokkal küzdő, illetve személyiségtorzulásokkal élő ember.
Az áldozatok számára van segítség, és fontos hangsúlyozni, hogy az áldozatoknak joga van segítséget kérni”
– szögezi le.
A bántalmazás politikán felül álló téma
A szakember szerint ki kell jelentenünk, hogy a bántalmazás egy politikán felül állóan fontos kérdés. „Nem szabad, hogy összepolitizálódjon, nem szabad, hogy egyik vagy másik oldal kisajátítsa. A bántalmazás társadalmi probléma és fontos szakmai kérdés. A politikai sík talán annyiban fontos, hogy bántalmazókat példaképként állítani semmilyen területen nem szabad” – jegyzi meg.
Hal Melinda hozzáteszi: ha a bántalmazásból nem tud valaki tisztázódni, akkor az bizony egy óriási probléma, szakmai és morális kérdés is. Hangsúlyozza:
Teljesen mindegy, hogy milyen egyéb remek teljesítményei vannak valakinek, hogyha közben bántalmazóként lép fel bárkivel szemben.”
A szakember úgy véli, a belátás hiánya szintén nem vezet eredményre, így mindazok, akik egy bántalmazót példaképként állítanak be, támogatnak, vagy netán nevető fejeket tesznek egy áldozatnak a posztjára, azok áldozathibáztatást, illetve maguk is online- vagy személyes bántalmazást követnek el.
„Ki kell mondanunk! Akik némák, azok cinkosok lesznek ezekben az ügyekben, és fenntartják azt a dinamikát, azt a társadalmi mintázatot, amiben egy bántalmazó vezetőként léphet fel. Ez pedig szakmai síkon elítélendő, károsító folyamat!” – fogalmaz Hal Melinda lapunknak.
Nem kérdés: bántalmazás történt
A klinikai szakpszichológus szerint azt, hogy a bántalmazásnak milyen tényállása van a jogban, nem az ő tisztje megítélni, de pszichológiai oldaláról közelítve egyértelmű, hogy bántalmazás történt.
„Posztok és videók sokaságának elemzése történt az elmúlt napokban és hetekben, a verbális kommunikáción túl, mi, szakemberek nyilvánvalóan látunk nonverbális jelzéseket is, amelyek teljesen egyértelműek. Szakmailag csak azt tudom mondani, hogy az áldozatok és a bántalmazottak mellett fogunk állni minden kérdésben. Minden
nap dolgozom bántalmazottakkal, jelentős tapasztalatot szereztem a traumák felismerésében.
Azt hiszem, hogy a lelki bántalmazásról kijelenthetjük, hogy tényszerűen megtörtént, Varga Judit videója hiteles”
– szögezi le a szakember, aki szerint az összes többi kérdés már nem csupán a pszichológia feladata, hanem jogi, büntetőjogi kérdés.
Isztambuli Egyezmény
Lapunk arról is kérdezte Hal Melindát, hogy mi állhat a mögött az attitűd mögött, hogy emberek sokasága állítja: akár hinne Varga Juditnak, de nem érti, miért nem írta alá az Isztambuli Egyezményt.
„Azt tanácsolnám ezeknek az embereknek, hogy nézzék meg alaposabban az Isztambuli Egyezményt, nézzék meg az akkoriban készült írásokat, nyilatkozatokat. Hogy Magyarországon nem írták alá a ratifikációját, annak több oka is volt. Az egyik például, hogy az Isztambuli Egyezményben olyan témákkal kapcsolatos követelések is feltűntek, mint a migráció vagy a gender, s amely követelések több ponton is a magyar Alaptörvénnyel és a magyar jogrenddel ellentétesek voltak” – magyarázta lapunknak a szakember.
Mint fogalmaz: a másik probléma pedig az volt, hogy az Isztambuli Egyezménnyel az is együtt járt volna, hogy Magyarországnak kellett volna fizetnie egy tíztagú bizottságot, akik hazánkba jöttek volna vizsgálódni. „Ez pedig külföldi beavatkozás, és a szuverenitás kérdését súlyosan sérti. Tehát vannak gyakorlati, technikai és szakmai problémák is az Isztambuli Egyezménnyel” – szögezi le Hal Melinda.
Ugyanakkor – mint hangsúlyozza –
az Isztambuli Egyezmény legfőbb kitételeivel Magyarország mindig is egyetértett,
vagyis azzal, hogy a bántalmazás és a nők elleni erőszak ellen fel kell lépni, és zéró toleranciát kell hirdetni. „Ehhez azonban nincs szükség politikai és nemzetközi stratégiai manipulációra, hanem belülről is lehet lépéseket tenni a problémás kérdések ügyében. Ilyen például az Áldozatsegítő Központok rendszere, melynek kidolgozásáért Varga
Juditnak mondunk köszönetet!” – zárja sorait.