Nahát! Amikor Puzsér Róbert három és fél órán át faggatta Gulyást az átláthatóság jegyében, a svéd videónak egy másodperc se jutott – vajon miért?

Itt van ez a svéd iskolai videó, amiben Gulyás Márton effektíve hazaárulást követ el, olyan valótlanságokat állítva, mint hogy az Orbán-kormány elnyomó rezsimet működtet, meg hogy a magyar emberek nem tudják felemelni a hangjukat. A videó kiemeli az ország „vezető baloldali lapjának”, a Népszabadságnak a bezárását, de mélyen hallgat Telexről, 444-ről, 24.hu-ról és ezek olvasottságáról, meg persze arról, hogy a magyarok túlnyomó része többféle politikai szemléletű médiumot követ.

Valójában mindenki azt mond és ír, amit akar, és nem kap ki érte. Az sem kerül szóba, miért is utálja a baloldalt a magyarok többsége, mi történt 2010 előtt, s hogy milyen teljesítményt nyújt jelenleg az ellenzék.

Azaz hiányzik a baloldal által amúgy rendszerint istenített kontextus. Sorolhatnám tovább.

Aztán Gulyás Márton mindenáron be akarta rángatni a stúdiójába Kocsis Mátét, aki élve emberi jogaival nemet mondott a lehetőségre. Erre a hisztérikus Gulyás egy estén át kérdéseket gyűjtött Kocsisnak. Csakhogy ő is kapott egyet, Vágvölgyi Gergely kollégámtól, aki azt kérdezte: „Továbbra sem érzi rendkívül kínosnak, hogy politikailag elfogult, a valóságot elferdítő állításaival kiskorú gyermekek politikai indoktrinációját mozdította elő?”

Gulyás erre azzal reagált, hogy 

és azok képesek megérteni, miről van itt szó. Egyben a baloldalon mostanában divatos módon azzal vádolta kollégámat, hogy „mindenféle módokon dehumanizál”.

A dehumanizálás felhozása olyankor szokás baloldali részről, amikor nem akarnak vitatkozni, s ezért azzal vádolják az ellenfelet, hogy nem tekinti őket embernek. Ez természetesen sosincs így, ezt a dolgot ők képzelik bele vitapartnereik fejébe, egyébként meg Gulyás fejében összezavarodhatott valami, mert a Vágvölgyi-féle kérdés még annyira sem dehumanizálás, mint amikor az ember közli egy transzival, hogy márpedig ő pasi, akkor is, ha nőnek képzeli magát (bár a pasik is emberek, szóval a dehumanizálás itt sem áll). 

De az is izgalmas, hogy Gulyás mit mond a 13-14 éves svéd diákok kognitív képességeiről. Már Vágvölgyi is megjegyezte, hogy az iskola tekintély is egyben, nem szokás minden adatot megkérdőjelezni, ami ott elhangzik. Ha egy diák vitatkozik a tananyaggal (már ha egyáltalán meg akarja tanulni), akkor azt általában a szülei és az otthon hallottak hatására teszi. Persze, a 13-14 éves diákok megértik, mi van a videóban. Csak épp megkérdőjelezni nem fogják. 

mert gyanús nekik, hogy hazudott az az aktivista meg a svéd CEU-s nő a videóban. Hozzájön ehhez, hogy a svéd iskolákban tanítanak ugyan valamennyi világtörténelmet, de sokkal kevesebbet, mint például itthon. A svéd történelemoktatás és állampolgári ismeretek órák tananyaga sokkal Svédország- és Skandinávia-központúbb, mint amennyire a magyar töritanyag Magyarország-központú.

S még valami: amikor Kőszeg Ferenc nem tudta eldönteni, hogy rossz-e, ha egy tanár és a diákja közösen maszturbál, Gulyás erősen tiltakozott, jelezvén, hogy szerinte 17-18 éves diákok sem tudják eldönteni ezügyben, valójában mi jó nekik.

A nemi érettség és az intellektuális érettség nem ugyanaz a dolog, de azért összefüggenek, és általában a nemi érettség következik be hamarabb. Az agyunk 25 éves korunkig fejlődik. Elég felütni egy egyetemi fejlődéslélektan tankönyvet és átfutni az iskoláról, serdülőkorról szóló fejezeteket, hogy lássuk, a 13-14 éves kor meglehetősen turbulens mind érzelmileg, mind értelmileg – habár ezt saját tapasztalatunkból is tudhatjuk. 

Szóval nem, 

Ha a tananyag nem lenne kiemelten fontos a nevelésben, akkor nem prüszkölne annyit a magyar baloldal a magyar kerettanterven sem. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, az, hogy Gulyás egy hazug iskolai oktatóvideóban szerepel, súlyosabb, mint ha ugyanez a hazug videó nem iskolai tantervi videó lenne. 

Elég egyértelmű, hogy Gulyás Márton csak akkor érzi magát komfortosan, ha kérdezni kell. Ha válaszolni, akkor már jóval kevésbé. Sok sikert a lakhatási válság további tematizálásához.

(Nyitókép: képernyőfotó)