Fifty-fifty

„Azért érdemes figyelni az iskolában matematika órán, mert ha valaki nem figyel(t), később könnyen azon kapja magát, hogy butaságokat beszél. Akik gyerekként nem figyeltek oda, hajlamosak azt mondani, ha valaminek fogalmuk sincs a valószínűségéről, hogy »ötven százalék«, mert egyrészt nem tudják, mit jelent az 50 százalékos valószínűség, másrészt meg minek annyit matekozni, végül is vagy megtörténik, vagy nem. A magyar miniszterelnök szerint 50-50 százaléknyi esély van arra, hogy az EU szétesik, illetve, hogy egyben marad. Ez – ha igaz lenne – olyasmit takarna, hogy tíz reális forgatókönyv közül ötben az Unió széthullik. Nos, egyrészt nincs tíz különböző forgatókönyv, és főleg nincs öt olyan, ami a szétesés irányába mutatna. Sok minden megtörténhet, például Kína fenyegetően léphet fel a nála demokratikusabb országokkal szemben; Oroszország előre menekülve a kudarc elől kiterjesztheti a háborúját; hirtelen súlyossá válhat a klímakrízis, de melyik ezek közül az, ami azt indokolná, hogy a szervezett együttműködés helyett a káoszt preferáljuk?

A gyakorlatban eddig egyetlen állam hagyta el az EU-t, de ahhoz is irdatlan mennyiségű aknamunka és pénz kellett – a mainál sokkal erősebb orosz, és sokkal kevésbé magával elfoglalt kínai állam részéről -; a britek mára így is alaposan megbánták a döntésüket, az oroszok és a kínaiak pedig nagyon távol kerültek attól, hogy valami lényegesen nagyobb bomlasztási projektbe vágják a fejszéjüket. A szétesés ezért (is) ma még sokkal valószínűtlenebb, mint mondjuk öt évvel ezelőtt.

Másrészt ott vannak az érdekviszonyok. Tegyük fel, hogy az EU még elvben sem érdekközösség, hanem pusztán egy gazdasági érdekszervezet. Annak viszont, mármint integrációnak, minden bizonyíték szerint a legkomplexebb és legsikeresebb az emberi történelemben. Az európai gazdaságok olyan szorosan fonódtak egymásba az elmúlt évtizedekben, hogy egyszerűen a gazdasági érdekeik miatt sem képesek túl messzire távolodni egymástól. Vegyük Magyarország példáját: mi sem azért nem léptünk ki eddig, mert a politikai elit nem szeretné (mentve az irháját az elsíbolt uniós pénzek kapcsán várható felelősségrevonás elől), hanem mert a magyar gazdaság egyszerűen értelmezhetetlen, érdektelen és még szánalmasnak sem nevezhető az uniós kontextus nélkül.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán