Európa mélyállami birodalmi alávetésének stációi

„A német Schröder kancellár és a francia Chirac elnök a legeltökéltebbek voltak egy Amerika-ellenes Európa kiépítésében, ahogy ez már az1980-as évek második felében a Jacques Delors vezette EU-ban is vezető eszme volt.  Ez olvadt el európai oldalról az ütközésektől irtózó Merkel kancellárral, illetve a változó, de gyenge francia elnökökkel, és az ezredforduló utáni évektől már minden autonóm törekvés eltűnt a nyugat-európai kormányzó erők programjából. 

A franciáknál ez csak a minden párt számára kötelezően kiátkozott Le Pen-pártban maradt élő, de ez eddig még nem tudta befolyásolni a francia politikát, noha időnként már a legnagobb francia párttá tették a szavazók. Ugyanígy a németeknél az AfD politikájában maradt fenn Amerika birodalmi alávetésével szembeni protestálás, de eddigiekben ez a párt sem tudta a német politikát befolyásolni.

 A mélyállami birodalomépítésnek és az intervencionista külpolitikának így nemcsak az USA-n belül voltak ellenzői, hanem ez európai oldalról is megjelent. Ma azonban ez csak akkor éledhetne fel, ha Le Pen asszonyék pártja többséget szerezne a Nemzetgyűlésben, vagy legalább Le Pen asszony győzni tudna a következő elnökválasztáson, amire most csekély esély mutatkozik. 

Ha pedig a intervencionizmussal elvi szinten is szakítani kívánó Trump tényleg meg tudná nyerni a 2024-es elnökválasztást, akkor Európa birodalom-ellenes erői könnyebben állami politikává tehetnék mai terveiket.”

***

Nyitókép: Alex Brandon