„A német Schröder kancellár és a francia Chirac elnök a legeltökéltebbek voltak egy Amerika-ellenes Európa kiépítésében, ahogy ez már az1980-as évek második felében a Jacques Delors vezette EU-ban is vezető eszme volt. Ez olvadt el európai oldalról az ütközésektől irtózó Merkel kancellárral, illetve a változó, de gyenge francia elnökökkel, és az ezredforduló utáni évektől már minden autonóm törekvés eltűnt a nyugat-európai kormányzó erők programjából.
A franciáknál ez csak a minden párt számára kötelezően kiátkozott Le Pen-pártban maradt élő, de ez eddig még nem tudta befolyásolni a francia politikát, noha időnként már a legnagobb francia párttá tették a szavazók. Ugyanígy a németeknél az AfD politikájában maradt fenn Amerika birodalmi alávetésével szembeni protestálás, de eddigiekben ez a párt sem tudta a német politikát befolyásolni.