Magyar–román érdekegyezés

„Orbán Viktor idei tusványosi beszédének bevezetőjében ismertette azt a demarsot, amelyet a román külügy állított össze neki, megkísérelve előírni, hogy miről és hogyan szóljon szokásos évi előadásában. A vonatkozó filmfelvétel azóta bejárta a közösségi ­médiát a Face­booktól a TikTokig, like-ok tömegét aratva.

A magyar miniszterelnök magabiztos fölénnyel és finom iróniával reagált a románok impertinenciájára, akik nemcsak az úgymond saját érdekkörükbe tartozó kérdések ügyében (nemzeti szimbólumok, kollektív jogok, a Tria­nonban megszerzett területek megnevezése) igyekeztek korlátozni a magyar kormányfő szólásjogát a »román érzékenységre« való hivatkozással, de sajátos módon még azt is elvárták volna, hogy „ne tüntesse fel rossz színben a nyugati értékeket”. Orbán Viktor ezt is felettébb elegánsan intézte el. Idézem:

»Ma a nyugati értékek három dolgot jelentenek: migrációt, LMBTQ-t meg háborút. Kedves román barátaim, ezeket nem kell rossz színben föltüntetni, rossz színben tűnnek fel ezek maguktól is.«

Jellemző a pragmatizmusnak is nevezhető sajátos román opportunizmusra, hogy e kérdésekben nem áll oda Magyarország mellé, holott, ha létezik e két ország között valamiben érdekegyezés, akkor ezekben az ügyekben biztosan.

Romániának is érdeke a mielőbbi béke, elég csak ránézni a térképre. Érzi a veszélyt a román vezetés is. Bár védelmi minisztériumuk cáfolta, hogy a tartalékosok adatbázisának frissítése összefüggésben lenne az orosz–ukrán háborúval, az ok-okozati kapcsolat elég nyilvánvaló.

Az sem lehet merő véletlen, hogy idén júniusban mozgósítási gyakorlatra kaptak behívót a Hargita és Kovászna megyei tartalékos katonák. (Isten ne adja, de ebből az is sejthető, hogy kiket dobnának be az első vonalba, ha háborúba keveredne az ország. Kaptunk ebből ízelítőt a jugoszláv háború idején, amikor nem egy esetben magyarok lőttek egymásra a szerb–horvát fronton.)”