Hiába várják a progresszívek a trágár Pankotai Lilitől, hogy legyen a fiatalság szimbóluma – szakértő a Mandinernek

***

„Ami hatásos a politikai kommunikációban, az nem a kordonbontás, hanem a történetmesélés. Politikai kommunikációs szükségből fakad a Momentum akciója is, és végső soron a történetmesélést célozza. Friss illusztrációkat kell forgatniuk ahhoz a narratívához, hogy hazánkban a hatalom elnyomó és arrogáns. Ezért ők lépnek fel arroganciával és elnyomói szándékokkal a kordon mögött sorakozó rendőrök felé, az akciók dokumentációjában nagy szükségük van ezekre az erős képekre. Az általuk épített narratívát osztók itthon ugyan kisebbségben, nyugaton alighanem többségben vannak, így – kis túlzással – érdemes lenne megfontolniuk, hogy inkább az országhatáron kívül induljanak a választásokon.

– fejtegette a Mandinernek nyilatkozva Perlaky-Papp József nyilvánosság-stratéga, akit az elmúlt időszak kordonbontásairól, az erre alapozó Momentum-stratégiáról kérdeztünk.

A korábbi, oktatási tematikájú, szintén a Karmelitánál végződő demonstráció kapcsán felvetettük: valóban egy generáció csalódottsága és dühe jelenik meg Pankotai Lili és társai akciózásában? A szakértő szerint, amennyiben a az eredeti szándék nem megmutatható, a politikai kommunikációnak kell legyártania a fedő sztorit, ami képes kellően vonzóvá és elfogadhatóvá tenni az akciót. „Ennek a politikai műveletnek nagy szüksége van ilyen fedő sztorira, hiszen a budai várban alapvetően jó ütemben és csendben halad az építkezés, a kormány szorgosan ülésezik, dolga van bőven, így nagy igény egyébként nem mutatkozik a kordonbontásra. Nincs mese, túl konszolidált ez a konzervatív, normális világ a progresszió számára.”

Perlaky-Papp így folytatta:

Forduljon szembe a vár kordonfalai mögé beszorult hatalommal, mint a fiatalság szimbóluma. Csakhogy azzal nem számolnak, hogy a magyar emberek jó része ezt a műsort guruló dollárkeretben látja, ami a legyártott képeket meglehetősen abszurddá teszik. A magyar emberek erre nem vevők, el vannak foglalva az életük hétköznapi ügyeivel, az éppen elég feladatot ad számukra.”

Ettől függetlenül felmerülhet, mégis mennyire árt a kormánynak, hogy a rendőrök könnysprayt is bevetettek a Karmelita védelmében a tüntetések során. „A rend megőrzése, a jogszabályok betartásának fontossága vélhetően a csendes többség szándékának megfelelő reakció, így a társadalom forradalomba bikázásának kísérlete épp úgy halhat majd el, mint az eddigi néhány tucat próbálkozás. Csak annyi változott az utóbbi időkhöz képest, hogy fáradhatatlanul próbálkozónak mutatják magukat a baloldali csoportok. Vélhetően nincs jobb ötletük, más dollárjaiból lassabban fogynak ki. Nyilvánvaló: a baloldali politika ma kimerül az aktivizmusban, amit esténként stúdiókommunikációval díszítenek.” 

Az ellenzéki megosztottság kapcsán Perlaky-Papp elmondta, az, hogy mindenki más nótát dúdol a kórusban, annak a választások friss élménye lehet az egyik oka: a közös dal meglehetősen hamisra sikerült, a közönség nem vastapssal, hanem füttyszóval jutalmazta őket. A másik oka pedig a közelgő EP-választások, illetve az önkormányzati ambíciók, ahol éppen azt kell bizonyítani, kinek maradt még hangja a szólóra, a kórusprodukció csúfos kudarca után.

„Ezek a felülről szervezett megmozdulások többféle PR-céllal kerülnek megszervezésre. Részükről

Nyilvánvalóan ezeket a felvételeket mint szimbólumokat mutogatnák körbe a teljes európai és világnyilvánosságban. A nemzetközi barátok pedig azonnal nekifeszülnének a kormánynak, s készek lennének megbüntetni Magyarországot. Értelmetlen és fájdalmas szankciókban úgyis éppen nagy gyakorlatuk van” – hangoztatta.

A kordonbontás megítélése egyébként még a kormánnyal nem különösebben szimpatizáló körökben is minimum vegyes, legutóbb Puzsér Róbert fejtette ki lesújtó véleményét a témában.

Nyitókép: Fekete-Győr András Facebook-oldala