Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Ilyen jó megtartású középkori útrészlet gyakorlatilag alig maradt fenn a budavári királyi palota környezetében.
Luxemburgi Zsigmond kori, 15. század eleji út nagy felületű részletét tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai a Savoyai-terasz alatti területen, a budai vár Duna felőli oldalán.
A palota keleti felvezetőútján közművezetékeket fektetnek újra, ezért végeznek a BTM munkatársai Takács Ágoston régész-muzeológus vezetésével megelőző feltárást itt, a két kortinafal között. A rendkívül jó megtartású középkori út viszonylag nagy hosszúságban került elő, s mivel korábban már helyenként bolygatták, a szerkezete is jól megfigyelhető volt. A felületét domborúra formázták, hogy elvezessék a csapadékot, a két szélére vízelvezető csatornák kerültek. Az út elég széles volt ahhoz, hogy szekerekkel is közlekedjenek rajta.
Az út a mai Savoyai-terasz helyén lévő teresedésre vezetett fel, amely a Zsigmond-korban a palota tulajdonképpeni előudvara volt. Az út másik végpontja még ismeretlen, feltehetően nagyrészt elpusztult a középkort követő terepátalakítások során. A kivitelezése azonban arról árulkodik, hogy reprezentatív célokat szolgált, akár a dunai vízi úton érkező követek, diplomaták is használhatták. Az út még létezett a török korban is, ekkor már kaviccsal felszórt útfelületet használtak a korábbi út felett, amelyet az idők folyamán többször meg is újítottak. Felhagyására és pusztulására feltehetően a 17-18. században került sor.
Ilyen jó megtartású középkori útrészlet gyakorlatilag alig maradt fenn a budavári királyi palota környezetében. Előkerülése azt is bizonyítja, hogy nagyon sok az ismeretlen és érdekes részlet még egy olyan kutatottnak és feltártnak hitt területen is, mint a budai vár.
Nyitókép: Takács Ágoston