Ukrán gázvita: érdemes megismerni a tényeket!

Írta: Ilyash György (Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója) 

Az új magyar-ukrán nézeteltérés alaposabb megértését akadályozza az, hogy sokan az ukrán narratívára reagálnak – egyetértenek azzal vagy vitatják azt –,

Érdemes rápillantani a főbb tényekre az ukrán gáztranzit kapcsán. 

Az orosz gázexport az Európai Unióba mára éves szinten eléri a 180-190 milliárd köbmétert (a teljes európai gázfelhasználás körülbelül 40%), ebből az ukrán gáztranzitra esik az 50-55 milliárd köbméter szállítása. Magyarország gázexportja összességében átlagosan 7 milliárd köbméter körül alakul, ami a teljes európai uniós orosz gázbeszerzések nagyjából 3,6%-a, az ukrán gáztranzitnak pedig nagyságrendileg a 13% százaléka.

Az említett arányok alapján látható, hogy a magyar-orosz hosszú távú gázmegállapodás nem képes érdemben befolyásolni az európai gázpiacot, sőt az ukrán gáztranzit nagyobb részét (87%) sem, vagyis érdemben nem befolyásolja sem Európa, sem Ukrajna energiabiztonságát. Amúgy az ukrán gáztranzitból származó bevételek átlagosan 3 milliárd dollárt jelentenek éves szinten, ezért a magyar megrendelésekből származó bevétel éves szinten maximum 200-350 millió dollárt érheti el. Bár maga az összeg releváns, de csak kis töredéke a teljes gáztranzit bevételnek. Pozitív fejleményként értelmezhetjük azt, hogy Magyarország balkáni szomszédjai, illetve a számunkra stratégiai prioritást jelentő balkáni térség egésze viszont bővül a gáztranzit bevételekkel. 

Az ukrán gáztranzittól egészében vagy részben függő tizenhat államból

Csehország lekerült az említett államok listájáról már 2013-ban, amióta Északi Áramlat 1 és OPAL vezetékeken biztosítja az ellátását. 2021 márciusa óta a Török Áramlatnak köszönhetően a lista tovább szűkült, mivel Bulgária, Románia, Görögország, Észak-Macedónia, Szerbia új irányból kapja a gázt, ahogy maga Törökország is 2020 januárja óta.

Mindezekhez az országokhoz Magyarország és Horvátország csupán 2021. október 1-től csatlakozott. Példaként említsük meg, hogy 2019-ben az ukrán gáztranzit Bulgária, Görögország, Észak-Macedónia és Törökország felé összesen 9,2 milliárd köbméter gázt jelentett, ami egyértelműen nagyobb veszteség, mint a magyar 7 milliárd köbméter.

Magyarország nem az első és valószínűleg nem az utolsó európai ország, amely áttér más gázszállítási útvonalra,

Az ukrán nemzeti érdekek szempontjából az Északi Áramlat vezetékek ugyanolyan tényleges kihívást jelentenek, mint a Török Áramlat, mégis az ukrán politika az utóbbinak kevés figyelmet szentelt, mert az ukrán-török védelmi együttműködés felülírta a gáztranzit jelentőségét.

Pedig Török Áramlat azért releváns, mert döntően meghatározza a Balkán gázellátását, miközben korábban az ukrán gáztranzit biztosította a Balkán legtöbb országát: Görögország, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Észak-Macedónia és Törökország ellátását.

stratégiai szinten mégis pozitív fejlemény az új gázszállítási útvonal. A regionális magyar stratégiai prioritások összhangban állnak a pozitív magyar-török kapcsolatokkal, valamint a gáztranzit révén a gazdaság és energiabiztonság terén megerősödő nyugat-balkáni partnereink céljaival. 

Összességében látjuk, hogy számos európai ország áttér új gázszállítási útvonalakra, számos európai ország hosszútávú gázszerződéseket köt orosz cégekkel, a regionális hatalmak, mint Németország és Törökország kifejezetten támogatják és segítik az említett fejleményeket, legutóbb pedig az Egyesült Államok is elfogadta ezen fejleményeket a német-amerikai megállapodás keretében.

A nemzetközi trendek és fejlemények, az európai és globális döntések határozzák meg az ukrán gáztranzit sorsát, illetve maguk az ukrán politikai elitek, amelyeknek legalább egy évtized állt rendelkezésre, hogy felkészüljenek a változásra, mégis most külső felelősöket keresnek.

Magyarország döntései teljes mértékben beilleszkednek a nemzetközi kontextusba, az európai trendekre/fejleményekre reagálnak. 

Az ukrán narratíva megkerüli és elkendőzi a felsorolt és sok más objektív tényt.

történetet a jó és a rossz küzdelmének allegorikus ábrázolásával.

A szakirodalom ezt nevezi stratégiai kommunikációnak, egy olyan üzenet- és jelentésközvetítésnek, amelyet az adott állam nemzeti céljainak támogatása érdekében hozzák létre és hasznosítják. Nagyon hatékony eszközről van szó, különösen, amikor az ügy tényei és körülményei helyett elnagyolt állításokkal lehet operálni, rájátszani a meglévő előítéletekre. 

Nyitókép: gázvezeték Ukrajnában (REUTERS/Gleb Garanich/File Photo)