Mit takar az újrapozicionálás?
Nézze, az egyetemen – ha csak a színészosztályokat veszem – pályatársaim dolgoznak, dolgoztak és fognak a jövőben is dolgozni. Fontos beszélgetések várnak ránk: arról, hogy mi történt itt az elmúlt fél évben, mi folyik most, és merre menjünk tovább a jövőben. Már csak azért is muszáj lesz átrágni ezeket, mert egy zseniális hivatás a miénk, amit csak nyitottan, kitárt szívvel és odafigyeléssel, ugyanakkor kellő szigorral érdemes csinálni.
Upor László szerint az egész helyzet olyan, „mintha két SZFE volna”. Szerinte „nem is ugyanazt a filmet nézik a kinevezett vezetők és az egyetem közössége, de semmiképpen nem ugyanabba az irányba mutatnak a reakciók”. Mit gondol?
Ez egy olyan gondolatsor, amit sem jogom, sem okom nincs véleményezni. Upor Laci így látja a helyzetet. Én szigorúan színházról beszélek. Természetesen mint magánembert
nagyon rosszul érint, hogy olyan szempontok mentén szakadt ketté a közeg, amelyeknek nem is lenne szabad jelen lennie a szakmánkban.