Kifejtette: a közgazdaságilag értelmezhető ár egyrészt az a kockázat, ami az adósságunióból fakad, másrészt a jövő generációk (Next Generation) eladósítása, harmadrészt az a kötöttség, amit ezeknek a forrásoknak a felhasználási feltételei a prioritások és arányok szintjén jelentenek. A közös eladósodás pedig azt jelenti, hogy adóstársak, tulajdonképpen kezesek leszünk.
Ha egy adóstárs csődbe megy, a többieknek kell helyette helytállnia és viselni annak terheit.
Ennek kapcsán elég felidézni Görögország esetét. A kilátásba helyezett, egyelőre csak részben kidolgozott, saját „plusz bevételről” szóló elképzelések elfogadása számos érdeksérelembe ütközhet, ezáltal bizonytalan és kockázatos. Ennek oka, hogy bizonyos új típusú adók kivetésének és beszedésének jogát kívánja elvonni a nemzetállami szinttől, ezáltal korlátozva azok gazdasági szuverenitását, amit többen már most sem néznek jó szemmel – mutatott rá egy újabb lehetséges veszélyforrásra a szakértő. Figyelmeztetett: ha nem lesz, vagy nem lesz elegendő saját bevétel a törlesztésre, azt a tagállamoknak kell kipótolni, vagy újabb hiteleket kell ennek érdekében felvenni, ami adósságspirál kialakulásához vezethet.