Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Ha tippelnem kellene, azt mondanám, a Fidesz az év végére már nem lesz a Néppárt tagja.
„Jelentéktelennek és megkésettnek nevezte az ellenzék Orbán Viktor látogatását a Fehér Házban. Mit szól ehhez?
Az ellenzék, pontosabban a szerepét lassan átvevő balliberális sajtó tudathasadásos állapotban van az ügyben. Eddig azt hangoztatták, Trump egy bohóc, egy troll, egy autoriter hajlamú „nímand”. Most viszont hirtelen újra fontos mérce lett az amerikai elnök, csak hogy azt mondhassák, lám, „milyen későn fogadta a magyar miniszterelnököt”. A vágyvezérelt ellenzéki „gondolkodók” komoly médiahadjáratot indítottak a találkozó elinflálására, miközben tagadhatatlan, hogy valóban óriási jelentősége volt az eseménynek. Erre utal – bár nem ez a legfontosabb –, hogy az amerikai mainstream sajtó főműsoridőben is ezen kattogott. De ennél nyilván lényegesebb, hogy bár a kilencvenes évek eleje óta védelmi, gazdasági és politikai szinten is jó viszony állt fenn a két ország között, az Obama-adminisztráció alatt a politikai kapcsolatok elhidegültek – hozzáteszem, nem az Orbán-kormány hibájából.
Maradjon a Fidesz az Európai Néppártban?
A migrációs vita olyan világnézeti törésvonalakat hozott felszínre, amelyeket eddig vagy a szőnyeg alá söpörtek, vagy a liberális hegemónia miatt attól eltérő véleményt nem lehetett képviselni. A semlegesség értékességére hivatkozva egyenesen kriminalizálnak politikai álláspontokat – ez az EPP-re is igaz. A Néppártnak az EP-választást követően el kell döntenie, hogy formálisan is csatlakozik-e a balliberális tömbhöz vagy visszatalál keresztény gyökereihez.
Mekkora fordulatot hozhat az EP-választás?
Május 26. csak egy, de fontos csata egy hosszúra nyúló civilizációs háborúban. Az biztosnak látszik, hogy a jelenleginél jóval nagyobb súlyuk lesz a bevándorlást ellenző erőknek, és ha tippelnem kellene, azt mondanám, a Fidesz az év végére már nem lesz a Néppárt tagja. Már ha persze utóbbi nem vesz gyökeres fordulatot. Az alternatíva az, hogy összeállnak valamilyen formában a komolyan vehető, kormányképes, valóban jobboldali pártok – de látszik, óriási erők dolgoznak ennek megakadályozásán, és ha kell, a német sajtó 24 óra alatt meg is tud buktatni egy bevándorlásellenes osztrák kormányt. Tény, ahogy senkinek, úgy egy ilyen csoportnak sem lenne többsége az EP-ben, de a józan ész erőinek fontossága megtöbbszöröződhet. További kérdés, hogy az EP-választás után milyen politikai megállapodás születik az Európai Bizottság elnökéről, egyáltalán megmarad-e az alapszerződésben nem szereplő csúcsjelölti rendszer. Ha nem, akkor új helyzet van, ami új szövetségek kialakítását is magával hozhatja. Arra viszont nyilván nem számíthatunk, hogy a voksolást követően Weber vagy Timmermans kiáll, és azt mondja, „tévedtünk, elnézést, vissza az egész multikultiprojekt”.”