Néhány napja egy két év körüli pici lánnyal szemben ültem le a vonaton, örömteli utazásban volt részem. Egy szót sem szóltunk, csak néztem őt és ámultam, ő pedig csintalanul próbálta kerülni a tekintetemet és csak akkor nézett rám, amikor úgy hitte, nem figyelek. És újra és újra, nem hagyta abba, közben fel-felnevetett. Talán örökre ennyire kíváncsinak kellene maradnunk.
Egy gyermek számára minden új, minden érdekes és minden kihívás. Felfedezik a világ összes zegzugát és közben a maguk képére formálják azt. Úgy interpretálják az eseményeket, ahogy ők látják jónak – és jónak látnak mindent. Gyermekkorban alakul ki a világról alkotott képünk, és pont ez a világkép az, amely visszahat személyiségünkre és formálja azt. A velem való utazás egy játék, egy feladat, egy visszajelzés volt a kislány számára. Mosolyom, nevetésem, az ő felhőtlen boldogságára adott válaszom, tudatta vele, hogy én is az ő játékának és világának része vagyok. Reagáltam rá, ő pedig ezek alapján a visszajelzések alapján mért fel engem. Csak azt az oldalamat ismeri, amelyiknek elképesztően tetszik, ahogy mosolyog rám csalafintán, de ezt ő rávetíti az egész személyemre, sőt a többi emberre is. Örömmel töltötte el, hogy az eddig számára is ismeretlen lányt meg tudta nevettetni és láttam, hogy ez önbizalmat ad neki. Mások reakcióiból, ahogy az emberek felé fordulnak, szép lassan megismeri önmagát és formálódik személyisége, amely segítségével pedig a világot is egyre jobban kifejlődő,
egyedi szűrővel és értékrenddel ismeri meg.
Lehetetlen mindenkinek megfelelő kezelést nyújtani
Ahogy egy gyermek felcseperedik, minden apró szituáció, pillantás, mosoly és beszélgetés nagy hatást gyakorol rá. Minden közeg új információkkal szolgál és minden ember komoly befolyás lehet. Bár legtöbbünk az élet kezdetén csupa pozitívummal, szeretettel, törődéssel találkozik, nem szabad elfelejtenünk, hogy vannak olyan gyermekek is, akik nem ennyire szerencsések. A gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek mindegyike valamiféle instabilitással, a szeretet és a törődés hiányával, szomorúsággal vagy csalódással találkozik életének legfogékonyabb és legérzékenyebb időszakában. A gyermekotthonok közege, még ha kedvező körülményekkel is találkoznak a bentlakók, mindenképpen
a családi környezethez képest egy gyorsabban változó, stabilnak egyáltalán nem mondható életteret jelent.