„Fontos szempont ugyanakkor az is, hogy az érvényességnek csak közepes jelentősége lesz, hiszen a népszavazás eredményének jogi következményei mint láttuk meglehetősen korlátozottak, valójában szinte mindegy, hogy érvényes lesz-e. A kormánynak viszont politikai szinten az is elég lehet, ha azt tudják mondani, hogy elsöprő többség, akár több mint 90 százalék a kvóta ellen szavazott. A bojkottfelhívás nyilvánvalóan azt hozza majd, hogy a »nem« szavazatok elképesztő többségben lesznek, hiszen a másképpen gondolkodók otthon maradnak.
Ezért igazából sem a bojkott, sem az igenre buzdítás nem lehet egyértelműen jó válasz az ellenzék részéről.
Hogyan lehetne ebből a kelepcéből ellenzéknek kijönnie?
Az egyik lehetőség az lenne, ha az ellenzék meg tudná győzni a választók hatalmas részét, hogy az »igen« szavazat igazából nem is a kvótáról, hanem a magyar EU-tagság megerősítéséről szól. A közvélemény-kutatások szerint a magyarok többsége azt akarja, hogy az ország az EU-ban maradjon. Ez azonban kevés alap. Irreálisnak látszik, hogy a konkrét kérdéstől független jelentést lehessen emberek millióinak eladni, ráadásul a magyarázat nem is volna helytálló, hiszen a kérdés tényleg nem a kilépésről szól.
Ezt a vonalat azért még erőltetik a legnagyobb baloldali pártok, hiszen az MSZP a választást a »Szabad Európa Napjává« nyilvánította, ám azzal a jelszóval, hogy »aki otthon marad, a maradásra szavaz«, vagyis a tagság ügyét összekötötték bojkottal. A Gyurcsány Ferenc-féle DK is használja ezt a hibrid változatot, ők a Parlamentet tervezik élőlánccal körbevenni a választás előtti este az EU-tagság védelmében, de közben ők is bojkottra szólítanak fel.
A bojkott viszont önmagában nehezen kommunikálható eredményt hozhat, hacsak nem határoz meg az ellenzék egy olyan részvételi elvárást, aminek teljesítésülése esetén »győzelmet« hirdethet. Vagyis előre megmondják, hogy mekkora részvétel alatt tekintik úgy, hogy a bojkott sikeres volt.”