Ezért van terrorveszély

„Ezzel önmagában még nem is lett volna baj, ha hidegháborús győzelmét a Nyugat, különösen vezető hatalma, az Egyesült Államok józan módon kezeli. Az elmúlt negyed század története a bizonyíték, hogy nem ezt tette. A tényszerű dominancia a tompítatlan amerikai fölénytudattal párosulva birodalomépítési politikát eredményezett. Bármihez értek a Közel-Keleten, pusztítás járt a nyomukban. Legyen szó Szaddám Huszein Irakjáról, Moammer Kadhafi Líbiájáról vagy Aszadék Szíriájáról, rossz imázsú, de működő struktúrák helyére káoszt bombáztak, vagy »csak« kavartak titkosszolgálati és »színes« eszközökkel. Tekintélyes nyugati politikusok ismerik el – ha a kelleténél jóval kisebb számban is – ezeket a szörnyű, háborús bűnökkel súlyosbított hibákat.

Szövetségre lépve velük, Magyarország osztozik ezekben a vétkekben. Hiába kapaszkodunk abba, hogy egykor milyen jó híre volt hazánknak a Közel-Keleten, az arab világban vagy Afrikában, a tény az, hogy két évtizede magyar csapatok is tevőlegesen részt vesznek ezekben a fegyveres intervenciókban. Nem a nemzeti ipar és mezőgazdaság viszi a hírünket, mint egykor, hanem az, hogy a megszállók csillagos-sávos lobogója mellé néhány száz fős segédhadaink révén a piros-fehér-zöldet is odatűzik, a multilaterális, többnemzeti fellépés illúzióját keltve. Így vagy úgy, de a Nyugat és az iszlám között kialakult véres szembenállásban mi is nyakig benne vagyunk. Aki márpedig részt vesz a pofonosztásban, annak kijut a pofonkapásból is. A radikális iszlám nem modern hadseregekkel támad, hanem terrorral és propagandával. Ez utóbbi a nagy (értsd: észak-amerikai és nyugat-európai) célpontokat részesíti előnyben, de semmi nem garantálja, hogy a »puha alfélen« (értsd: Közép-Európában) nem támad-e gusztusa mészárolni egyszer egy fiókszervezet parancsnokának.”