Szakadék

Ma ismét nehezebb időket élünk, mivel az Európát megosztó ellentétek árnya rávetül a két nép barátságára. Ez a törésvonal alapvetően az Oroszországhoz és Amerikához főződő viszony mentén húzódik, s már-már szakadékká mélyítette az Ukrajna körüli válság. S képletesen szólva ennek a szakadéknak az egyik partján az első sorban áll Magyarország, míg a másikon Lengyelország. Így, miközben Budapest nagy felhajtással fogadta az orosz elnököt, addig Varsó még Auschwitz felszabadításának 70. évfordulójára sem küldött meghívót Vlagyimir Putyinnak. Sőt, hogy még nyilvánvalóbbá tegye zsigeri ellenérzését a mai Oroszországgal szemben, az egyébként történész lengyel külügyminiszter durva csúsztatással még a tábor felszabadítását is az ukránok javára igyekezett írni. De az is látványos különbség a két ország külpolitikai gondolkodásában, hogy míg Washington a magyar kormányt szövetségesek között meglepő és barátságtalan nyomás alá helyezte, addig a lengyel kormány lassan már Londonnál is nagyobb barátja az Egyesült Államoknak. A lengyelek érzékenysége érthető, hiszen két hatalom között a történelem nem kényeztette el őket, a zsigereikbe égett a bizalmatlanság, ezért aztán kizárólag a távoli Amerikában látják biztonságuk garanciáját. Az ukrán válság kapcsán mutatkozó, középhatalmi ambíciókból és régi fóbiákból táplálkozó harciasság, az amerikai érdekek kritikátlan elfogadása azonban már nemcsak ésszerűtlen, de sokszor egyenesen romboló. Nem erősíti, hanem gyengíti Európát.”