Navracsics Tibor beszélt arról, hogy a szabadság negyedszázados Közép-Európában, és ma már talán észre sem vesszük, hiszen „a szabadság olyan, mint a levegő: ha fogy, csak akkor figyelünk fel rá”. Szólt arról is, hogy ma, egy emberöltővel a demokrácia születése után sokan legyintenek lemondóan. Sokakban fogalmazódik meg az érzés, hogy „hiába vagyunk immáron tíz éve az Európai Uniónak is tagjai, Nyugat-Európa még mindig gyanakvóan és bizalmatlanul méreget minket. Mintha nem értenének.”
A miniszter kifejtette, a nyugat-európai országok nem ismerik a kommunizmus örökségét: „a szétroncsolt erkölcsi normákat, a nihilt, a kitelepítések, a gulágok történetét”. Nem tudják, hogy ami nekik távoli történelem, „számunkra sokszor a jelenkor kortársainkat sújtó problémája”. „Huszonöt évvel a felszabadulásunk után még mindig nem találtuk meg a formát, amivel számukra is érthetővé tudjuk tenni örökségünket” – mondta Navracsics Tibor, majd hozzátette: 2014 remek alkalmat kínál erre.
Szavai szerint az elmúlt száz évben Közép-Európa a kibékíthetetlennek tűnő nemzeti érdekkonfliktusoktól a zsidókkal szemben iparszerűen elkövetett gyilkosságokon át eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy „csak akkor tudunk saját otthont és szabadságot építeni, ha részt veszünk a közös otthonunk megteremtésében”. Azt mondta, meggyőződése, hogy a közép-európai polgároknak meg kell hallaniuk egymás sikerét, osztozniuk kell a másik gondjaiban, és kölcsönös jóindulattal kell megoldaniuk a vitákat.