Spiegel: Egyre öntudatosabb a magyar szélsőjobb

A Horthy Miklósról és Nyirő Józsefről szóló megemlékezések kapcsán a Spiegel újságírója megállapította, hogy Magyarországon a szélsőjobb egyre öntudatosabb, ráadásul Orbán Viktor párttársai is az új kultusz mögött állnak. A német lap az Alaptörvényről is megjegyezte, hogy az egy jogszabályba foglalt visszanyúlás a két világháború közötti korszak szelleméhez, amikor Horthy Miklós létrehozta rendszerét. Keno Verseck beszámolt arról, hogy május közepén szobrot állítottak Horthynak Kerekiben, majd hozzátette, hogy Horthy notórius antiszemita, a fehér terror parancsnoka, valamint akkori államfőként felelős 400 000 magyar zsidó deportálásáért. A cikk arra is kitért, hogy Bölcskei Gusztáv Horthy-emléktáblát avatott Debrecenben, Gyömrőn pedig parkot neveztek el az egykori kormányzóról. Hozzátette, hogy októberre tervezik Horthy budapesti lovasszobrának felavatását. Megjegyezte, hogy Czene Gábor publicista már „lopakodó Horthy-kultuszról beszélt” és kitért arra is, hogy a magyar parlament erdélyi otthonában újra akarja temetni „az egykor háborús bűnösként keresett és 1953-ban Spanyolországban meghalt” írót, Nyirő Józsefet.

Nyirőről a Spiegel publicistája azt írta, hogy Horthy prominens kultúrideológusa volt, majd a nyilas párt rémuralma alatt is képviselőként tevékenykedett. Felidézte, hogy Nyirő újratemetését pünkösdvasárnapra tervezték, de a román kormány betiltotta a szertartást, így csak egy áhítatra került sor Székelyudvarhelyen. Kiemelte, hogy a szélsőjobboldali Jobbik vezető politikusai mellett Szőcs Géza kulturális államtitkár és „formálisan az állam második embereként” Kövér László házelnök is odautazott: „Kövér úgy viselkedett, mintha az első világháború után Romániához került Erdély újra Magyarország része lenne” – jegyezte meg a cikkíró. Kiemelte, hogy Kövér László civilizálatlannak, hisztérikusnak, paranoiásnak és barbárnak nevezte a román kormányt, amiért az betiltotta a szertartást. A német lap azt a nyilatkozatát is idézte, miszerint „győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek” és említést tett Szőcs Géza Indexnek tett megjegyzéséről, miszerint a ceremóniára átcsempészték a határon Nyirő hamvait. A cikk megállapította, hogy az új Horthy-kultusz és Nyirő újratemetése a magyarországi „népnemzeti reneszánsz” része, amelyet a szélsőjobb- oldal évek óta sikeresen hajtott előre, de most Orbán Viktor és a Fidesz is „buzgón” támogatja.

A lapban megszólalt Somogyi Zoltán politológus is, aki szerint Kövérnek és Szőcsnek azonnal le kellene mondania, különben az országra aggatják, hogy egy olyan kormánya van, amelyik nácikat támogat. A Fidesz néhány mérsékelt politikusa is kellemetlennek érzi a népnemzeti irányt, de kifelé nem fogalmaznak meg kritikát. Kijelentette, hogy Orbán Viktor pártjában a lojalitás mindenek felett áll – idézi a Spiegelt a Médianéző. Itt utalt Prőhle Gergely nyilatkozatára, aki meg tudja érteni, ha az Orbán-kormány némelyik politikai nyilatkozata egyes nyugati füleknek régimódinak hangzik, de Magyarország már egy másik ország, egy másik nyelvvel. Ugyanakkor határozottan visszautasította a polgári-konzervatív kormány összemosását a szélsőjobboldallal és annak ideológiájával. Megjegyezte, hogy ez a világtörténelem egyik ismert baloldali taktikája. A cikk bemutatta Dániel Pétert, aki azzal vádolta az Orbán-kormányt, hogy olyan revizionista politikát folytat, mint Horthy és olyan „szalonantiszemita” célzásokat tesz, amelyek Magyarország minden problémájáért a „cionistákat és a judeobolsevikokat” teszik felelőssé. A cikk megemlítette, hogy Dánielt a szélsőjobboldaliak meg akarják lincselni a Horthy-szobor megrongálásáért. Keno Verseck cikkíró arra is kitért, hogy Dániel akciójára válaszul holokauszt-emlékművet rongáltak meg, valamint arról is beszámolt, hogy a kormány a Nemzeti alaptantervben kötelező irodalommá tette a „nyilas író”, Nyirő József és „a Romániában háborús bűnökért halálra ítélt” Wass Albert műveit. Hozzátette, hogy a tanári szervezetek tüntetnek a „szélsőjobboldali és fasiszta” írók ellen. A cikk idézte Hoffmann Rózsa egyik nyilatkozatát, miszerint az írók az alaptantervben méltó helyükre kerültek.