„Mély részvét mellett kísérik ma első útjára az új államfőt mindazok, akik egyben búcsúznak a III. Köztársaság egyik alapintézményétől.
Sólyom László nem megy el az elnöki beiktatásra, nem vesz részt életműve nagy részének temetésén. Neki kétszeres alkotmánybírósági elnökként, és nemcsak ezért, súlya volt e tisztségben. Ezen belül döntő részt ellensúly a Gyurcsány-, majd némiképp a Bajnai-kormánnyal szemben is. Elfogulatlansága néha vitatható volt. De ahányszor - sokszor, tizenhétszer - normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól a törvényhozó-végrehajtó hatalom valamelyik aktusára, mindig neki adtak igazat. (Ahogy így volt ez elődjével, Mádl Ferenccel is.) Schmitt Pál ilyen közjogi rangra nem tart igényt. Jó előre bejelentette, hogy nem lesz ellensúlya a kormánynak, csak motorja a törvényhozásnak. Orbán Viktor pedig tévéinterjúban közölte, teljes félreértés van itt, mert Magyarországon az államfő »nem fékje meg ellensúlya a kormánynak, hanem a végrehajtó hatalomnak a része«. (...)
Ami Sólyom Lászlót illeti, nemcsak őt érik nagy veszteségek. Az új államfő - akit ugyanazok választották meg, mint őt, akkor, amikor még ellensúlyra volt szükségük - az ellenkezőjét ígéri annak, mint amire ő az életét tette fel (örök ellensúlyként). Az alkotmánnyal együtt pedig hatályon kívül helyezhetik az értemezéseknek azt az építményét is, amit az Alkotmánybíróság sokáig az ő szellemi vezetésével alkotott.”