Ukrajna nagy árat fizet, de „most hal meg a Szovjetunió” – Rácz András és Stier Gábor elemzése a Mandineren

***

„Az első pillanatban tudatosult bennem, hogy az a világ, amelyben éltünk, az elmúlt” – kezdte a beszélgetést Stier Gábor, utalva arra, mit érzett, amikor 2022. február 24-én elindult az orosz offenzíva. A szakértő szerint az elmúlt egy év azt mutatja, hogy egy bizonytalanabb korba léptünk, egyúttal ez a folyamat felgyorsította „globális Dél”, vagyis a nem nyugati világ önszerveződését.

Rácz András elmondta: egy évvel ezelőtt munkatársaival együtt számítottak arra, hogy az orosz hadsereg támadást fog indítani, mert a 2022-es év elején megalapozott információk voltak arra nézve, hogy ez be fog következni. Ugyanakkor több dolgot nem jól számított ki:

mert megmutatkozott, hogy egy elhúzódó, összhaderőnemi háborút nem képes megvívni külföldön, illetve meglepetést okozott a Nyugat egysége.

„Ez egy korszakhatár” – folytatta a Német Külpolitikai Társaság munkatársa, mert a háború megváltoztatta Európa és Amerika fegyverkezését, a hidegháború óta nem látott katonai szerepvállalást folytatnak.  

Miért lépett 2022-ben Oroszország?

Stier Gábor felhívta a figyelmet a háború előzményeire, amelyet tetszőleges időpontig, 2004-ig vagy 2014-ig is vissza lehet vezetni. Putyin müncheni beszédében már jelezte, hogy Oroszország nem fogja tűrni, hogy másodrendű államként viszonyuljanak hozzá, és fenyegetésnek érezte a NATO-infrastruktúra nyugatra tolódását, Grúzia és Ukrajna NATO-csatlakozásának meglebegtetését. Ezen kívül „birodalmi ambíciói voltak”, és ekkor volt az amerikai, majd a német kormányváltás – tette hozzá a szakértő.

először egy kabuli forgatókönyv szerinti puccsal, de ez nem sikerült – magyarázta a moszkvater.com alapító főszerkesztője.

A „színes” forradalmakat Oroszország úgy élte meg, hogy amerikai támogatással zajlik Oroszország befolyásának lebontása a posztszovjet térségben – „ez egy húsz év alatt felépült sérelemrendszer” – fejtegette Rácz András a háború elindításának okaival kapcsolatban. Mint mondta, ugyanazok az emberek az orosz vezetők, mint régen, mind a Szovjetunióban szocializálódtak, annak a régi elitnek a tagjai, amely számára az volt az alapélmény, hogy a Szovjetunió világhatalom.

a Nyugat nem tudta lereagálni a katonai beavatkozást – magyarázta Rácz, hozzátéve, hogy 2014-ben a Krím annektálásával Ukrajna esélyeit is rontották a NATO-tagságra.

A háború a világrend-váltás eszköze is volt?

Oroszország és Kína stratégia együttműködési szerződést kötött három héttel a háború megindítása előtt, de Kína nem köteleződött el, több irányba tervezett, ugyanakkor „valószínűsíthető, hogy tudott arról, hogy Oroszország támadni fog” – vélekedett Rácz András, aki szerint Peking most kivár, és tanulmányozza az eseményeket.

Stier Gábor úgy vélte,

és egy új, több központú világrend elhozatala, így az orosz befolyás kiterjesztése Ukrajnára, az ukrán kérdés megoldása „az új világrendben elfoglalandó orosz pozíció szempontjából magától értetődő kérdés volt”. Az új világrend elhozatalában, az amerikai hegemónia megtörésében azonban Moszkva Peking segítségére szorul, de hatalmas erőforrásaival, diplomáciai kezdeményező képességével erős partner tud lenni.

Rácz András felhívta a figyelmet, hogy a világrend átalakításához gazdasági erő szükséges, ez Kínának megvan, Oroszországnak nincs. A világbirodalmi státuszra való vágy, az ambíció a szovjet múlt miatt érthető a szakértő szerint, de „a tényleges képességeket arra, hogy Oroszország alapjaiban formálja át a világrendet, én nem látom” - tette hozzá.

Ki kezdte a háborús provokációt?

2004 óta nem terjeszkedett a NATO keletre – hozta fel Rácz András, aki szerint az orosz narratíva a nyugati biztonsági fenyegetésről hamis.

a Nyugat, az amerikaiak egyetlen támadásra alkalmas fegyvert nem adtak át 2022 előtt Ukrajnának, és ezt Oroszország is tudta – fejtegette.

Stier Gábor szerint az ukrán hadsereg a Donbaszban a közeljövőben támadásra készült, és az oroszok úgy érezhették, hogy a 24. órában vannak a pozícióik megvédésére. Rácz András erre ne látott semmilyen bizonyítékot, sőt, úgy vélte, hogy Ukrajna pontosan tudta, hogy ha megtámadja a donbaszi orosz szeparatistákat, az kiváltaná az orosz fegyveres erők beavatkozását.

– folytatta Stier, aki szerint Washingtonnak nem volt ellenére, hogy Oroszország elkezdjen egy háborút, és nem is tett meg mindent, hogy ezt elkerülje. Az amerikai cél régóta az volt, hogy megszakítsa a nyugat-európai–orosz gazdasági együttműködést, és Oroszország mellett gyengítse Németországot is – e tekintetben Amerika elérte a célját.

Az amerikai stratégia eredetileg az volt, hogy megakadályozza a háborút, mégpedig úgy, hogy elkezdte nyilvánosságra hozni mindazt, amit az orosz hadsereg állapotáról tudott – hívta fel a figyelmet Rácz András. Mint mondta, az oroszok annak ellenére, hogy megtudták, hogy az amerikaiak a hírszerzési képességeik segítségével tisztában vannak a háborús terveikkel, mégis a katonai beavatkozás mellett döntöttek.  

A Német Külpolitikai Társaság munkatársa úgy vélte, Amerika beleállt ebbe a konfliktusba, és

ugyanis nem adnak át olyan fegyvereket Ukrajnának, amelyekkel eszkalálni tudná a konfliktust. Az amerikai cél az, hogy Oroszország elveszítse a háborút, de megmaradjon egy funkcionális államnak, mert ha szétesik, az maga a katasztrófa.

„Gyengíteni Oroszországot, de nem verni szét” – tette hozzá egyetértve Stier Gábor, majd úgy folytatta, hogy ha Amerika el akarta volna kerülni ezt a háborút, akkor belement volna a 15 pontos orosz követelés megtárgyalásába. Rácz András szerint az amerikai elutasítás helyes, volt mert ez esetben Európa biztonságáról Európa feje fölött kezdtek volna el egyezkedni az oroszokkal.

Ki mit nyerhet, és mit veszíthet?

Mély demográfiai válságban van, az államot csak külső erővel lehet csak fenntartani, a gazdaság és az ország nagy része romokban van, és elvesztette a területének 18 százalékát” – vélekedett a moszkvater.com alapító főszerkesztője. Stier Gábor szerint Oroszország számára óriási a tét, mert nem engedheti meg magának a vereséget, az elhúzódó háború pedig már nem az ő, hanem Amerika forgatókönyve: kivéreztetni Oroszországot.

Rácz András értékelése szerint a háborúval

„Szerintem most hal meg a Szovjetunió” – fogalmazott. A Német Külpolitikai Társaság munkatársa úgy vélte, Ukrajna abban az értelemben mindenképpen nyert, hogy megmaradt szuverén államnak. „De ezért a győzelemért Ukrajna rettenetesen nagy árat fizet. Évtizedekre vetődik vissza Ukrajna fejlődése” – tette hozzá.

--

Az adás vendégei Rácz András Oroszország-szakértő, a Német Külpolitikai Társaság munkatársa és Stier Gábor Oroszország-szakértő, a moszkvater.com alapító főszerkesztője voltak.

--

A beszélgetést itt nézheti meg:

--

Nyitókép:  Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök palacsintát sütnek a vlagyivosztoki Keleti Gazdasági Fórum rendezvényén 2018. szeptember 12-én  (forrás: Sergei BOBYLYOV / TASS Host Photo Agency / AFP)