Az elmúlt pár hétben mélypontra kerültek az amerikai-magyar kapcsolatok – ez tény

„Miből lesz a külpolitikai cserebogár? Ugyan összeesküvés-elmélet, de az Ockham ezt borotválta össze.

Az elmúlt pár hétben mélypontra kerültek az amerikai-magyar kapcsolatokat – ez tény. Ez csúcsosodott ki a széder vacsorában és a nagykövetségi sajtótájékoztatón. A hogyan jutottunk el idáig a fontos kérdés. Az a tippem, hogy ez a nyílt forráskódú hírszerzés meghekkelése volt.

Az amerikai külpolitikai lépések, főleg az olyan világviszonylatban nem túl jelentős országok esetében, mint Magyarország, az úgynevezett nyílt forráskódú hírszerzésen alapulnak. Ami kevésbé titokzatosan azt jelenti, hogy Marika néni által összerakott sajtószemlékből Piroska néni csinál hetente egy összefoglalót, amit az illetékes osztályvezető-helyettes elolvas, majd másfél-két mondatban felterjeszti az adminisztrációnak a javaslataival együtt.

(Nyilván sajtóból a függetlent és az objektívet szemlézik, akik viszont a buborékon belül vannak. Ez kicsit olyan, mint mikor találkozom egy bolonddal, aki fejből idéz egy tavalyi Hobbistában elsütött viccet tőlem. Köszi, jót mulattam, még sosem halottam.)

Na, lényeg a lényeg, a független és objektív sajtó egy pár hete kötelékben nekiállt felkérdezni Gulyás Gergelyt a kormányinfón, hogy miért nevezte meg Orbán valahol, valamikor geopolitikai ellenfelének az USA-t. Gulyás ugyan megpróbálta felvilágosítani a kérdezőket, hogy ez marhaság, csak a viccben szoktunk hadat üzenni az Egyesült Államoknak, a kár már megtörtént. És a károkozás volt a cél. A jelentésekbe bekerült, hogy Orbán ezt mondta, noha nem mondott ilyesmit.

Talány, hogy a fals infó autentikus módon szaladt végig a másodlagos haladó nyilvánosságban, vagy utasításra tették. Szerintem egyszerre. Iksz játékos elmesélte Ipszilon ügynök-újságírónak, hogy neki azt mesélték a frakcióülésről, hogy Orbán mondott valamit az USA-ról. Ez Ipszilon ügynök-újságírót megihlette, és a történetet némileg kikerekítve elkezdte terjeszteni. Többek között beszaladt a nagykövetségre is az információval.

A független-objektív újságírók pedig gerjedtek a sztorira, a tehetségesebbek ki is egészítették további szálakkal. Kinek mennyire szárnyalt a fantáziája.

A nagykövetség pedig behergelődött Ipszilon ügynök-újságíró szavain, és kiadta az utasítást, ezzel a témával foglalkozni kell! Így születtek meg a kormányinfó kérdései, abból pedig cikkek és megrovó hangú publicisztikák, amelyek postafordultával megérkeztek Marika nénihez DC-ben, aki ugye szemlézte ezeket.

És innentől a megszokott üzletmenet jegyében hamarosan válaszlépéseken kezdték el törni a fejüket a külügyi adminisztráció térségbeli illetékesei.

Nos, vagy így történt, vagy nem. De – ismerve a szereplőket – ez a legkézenfekvőbb magyarázat a sajnálatos eseményekre.”

Nyitókép: Képernyőfotó

***