Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Drága nőtársaim, nem unalmas 2023 márciusában még mindig a férfiakra mutogatni, mint ellenségre?
„De komolyan, drága feminista zászló alatt felsorakozott nőtársaim, nem unalmas már a világ ezen emberjogizmusban tobzódó szegletében még most is, 2023 márciusában mindig a férfiakra mutogatni mint ellenségre?
Van épp elég baj körülöttünk, nem lehetne, mondjuk, a két nemnek (feltéve, ha ki tudunk egyezni abban, hogy az XX és XY kromoszóma alapján akármilyen unalmas is, »csak« két nem van) egymásra békésen, egymást tisztelve igent mondani?
De jut eszembe! Lehet, hogy mégis szorult belém egy adag feminizmus, ha nem is a trendi negyedik hullámból, de akkor is. A hír, hogy most épp egy német szépségversenyen aspirál királynői címre egy átoperált fiú, azért még kibillent a nyugalmamból.
Hölgyek, nem kéne nagyon sürgősen, amíg végleg nem lesz átnevelve és keresztbe-kasul átműtve, átgyógyszerezve a világ, újragombolni a dolgokat? Nem kéne tenni azért, hogy ne menjen el teljesen a maradék józan eszünk? És legfőképpen: nem kéne nagyon határozottan kiállni azért, hogy a lányaink ne egy ilyen torz, hazug és manipulatív világba nőjenek bele?
Erre tényleg köthetnénk szövetséget. Egy ilyen bátor feminizmushoz, ami a nőt nőként, a férfit férfiként tiszteli, örömmel csatlakozom!”
***
Nyitókép: Szent István Intézet