Az árnyékkormány árnyékában

„A negyedik kétharmad miatti gyászmunkát a baloldal a »szokott« módon intézte el: mindenki hibás, csak a saját pártjuk és személy szerint ők maguk nem, mert akkor le kéne vonni a következtetést és át kéne adni a terepet másoknak. Marad a szintén tökélyre fejlesztett habverés, a látványpékség és parasztvakítás. A balliberális propagandamédia aznap reggeli híreiből délre születik egy Facebook-bejegyzés és sajtóközlemény, aminek alapján az adott párt ügyeletes politikusa nyilatkozhat a buborékmédiában. Egy nap, egy hír, mindenki elégedett.

Milyen feladat állt a baloldali pártok előtt és milyen válaszokat adtak erre? A DK a többieknél gyorsabban fordult. Miután Dobrev Klára nem maradhatott az EP egyik alelnöke, más pozíciót kerestek neki.

ami kiemeli őt a kommunikációs térből.

Az árnyékkormány ráadásul arra is alkalmas, hogy a párt beszélő fejeinek számát növeljék és az árnyékkormány tagjai által lefedett területeken szakpolitikai alternatívát tudjanak felmutatni, vagy legalább legyen egy olyan (szak)politikus, akihez az adott területen fordulni lehet.

Az árnyékkormány miniszteri rangú tagjai – eddig legalábbis – csak DK-sok lehetnek. Őket eddig egy szocialista árnyék-főtanácsadó, és egy, a Párbeszédből átigazolt árnyékkormánybiztos egészíti ki. A többi baloldali párt nem állt elő saját árnyékkormánnyal, így ők nem tudnak saját értelmiségi holdudvarukból tizenöt-húsz olyan embert kiállítani, akik legalább magukról elhiszik, hogy adott esetben el tudnának irányítani egy minisztériumot, vagy az országot. Az is lehet persze, hogy értelmiségiként, vállalkozóként vagy szakemberként a negyedik kétharmad után már tényleg ciki a bukott baloldal mellett mutatkozni, vagy a négymilliárd forintnyi guruló dollár után mostantól már senki sem akar ingyen hasznos idióta lenni.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán