Tegnap meghalt Duray Miklós

„Életrajzi adatait közölték a lapok, némelyik néhány méltató szót is mellékelt hozzá. A reakciók pedig olyanok, mint általában minden ügyben: ki-ki világnézete, brancstagsága és vérmérséklete szerint szólal meg. (Talán az elmúlt évek legundorítóbb mondatát is ez alkalomból sikerült olvasnom, egy ritka aljas és tudatlan Amerikába szakadt kotnyeles ezt bírta a Facebookra vetni: »Bratislavában 77 éves korában elhunyt Duray Miklós szlovák politikus«. Az illető – akinek a nyári texasi Orbán-beszéddel kapcsolatos durva benézését tényként vette át a fél magyar sajtó – még hazudozik egyet a kivételesen bátor felvidéki magyar politikusról, Esterházy Jánosról is).

Pedig Duray életének leghíresebb epizódja és annak következményei jól mutatják, hogy egy közepes méretű közép-európai nép köz- és szellemi élete is mennyire bonyolult, és korántsem ott húzódnak a törésvonalak, ahol az utólagos táborszervezők látni szeretnék. 1983-ban Duray önéletrajzi ihletésű, Egyesült Államokban megjelent könyvéhez, a Kutyaszorítóhoz Csoóri Sándor írt előszót, amelyet maga csempészett ki Amerikába. Emiatt Csoórit itthon szilenciummal sújtották, és a kor tévés személyisége, az állampárti valóságelhárítás oszlopos figurája, Hajdú János rontott neki az Élet és Irodalomban – minősíthetetlen stílusban és tartalommal (Utószó egy előszóhoz. ÉS, 1983. szeptember).

Duray közben vizsgálati fogságban van Csehszlovákiában, bírósági tárgyalásán Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós magyar írók is részt vesznek. A pert nemzetközi nyomásra függesztik föl, de Durayt ’84-ben újra letartóztatásba helyezik, fogva tartása ellen tiltakozik a nemzetközi PEN klub és – többek közt – Arthur Miller és Kurt Vonnegut is. Több mint egy évet tölt mindenféle ítélet nélkül börtönben.

Magyarországon Csoóri publikálási tilalmának és más ügyeknek (Mozgó Világ, Tiszatáj, Nagy Gáspár Nagy Imre-verse) van folyománya: az írószövetség föllázad a hivatalos kultúrpolitika ellen, hiába jelentek meg a soron következő közgyűlésen az állam fejesei (Berecz János, Köpeczi Béla). A Magyar Írók Szövetsége választmányába beválasztották más kiváló írók, költők mellett (Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Weöres Sándor, Lázár Ervin, Mészöly Miklós, Vas István stb.) Csoórit és Nagy Gáspárt is. (Továbbá Göncz Árpádot, Csurka Istvánt, Fekete Gyulát, Görgey Gábort stb., tehát olyanokat, akik a rendszerváltás után politikusként is föltűntek – egyik vagy másik oldalon).

Az írószövetség döntése elleni tiltakozásként szinte azonnal kilépett néhány rendszerhű író (Juhász Ferenc, Szabó Magda, Nemeskürty István), hogy azután mások is kövessék a példájukat (Köpeczi, Moldova, Gyurkó László, Pándi Pál). A közgyűlésről és utórezgéseiről érzékletesen számolt be a Beszélő, a demokratikus ellenzék, tehát az SZDSZ elődjének a lapja (Közgyűlésen és közgyűlés után. Beszélő, 1987. I. szám).

Csoóri és Duray a rendszerváltás környékén és utána magyar viták jobboldalán találták magukat, noha jobboldali egyikük sem volt. Ahogy Nemeskürty Istvánból, a filmgyár egykori elnökéből is a jobboldal »tanár ura« lett. Duray megalapította az Együttélés nevű mozgalmát, amely szervezet később beolvadt a Magyar Koalíció Pártjába. Duray 2010-ig szlovák parlamenti képviselő volt, nem ő lett a legnagyobb befolyású szlovákiai magyar politikus. Csoóri alapítója volt az MDF-nek, de politikus nem akart lenni, a Magyarok Világszövetsége nevű szervezetet elnökölte – nem túl sikeresen. Hozzá kötődik a rendszerváltás vérzivataros kultúrharcának egyik első botránya. A Nappali hold című írásának egy valóban nem túl szerencsés – antiszemitának értékelt – bekezdése bírálatok özönét váltotta ki, az urbánus értelmiségtől, művészektől, korábbi barátainak egy részétől végleg elszigetelődött. Ennek ellenére a kétezres évek közepén az Élet és Irodalomban Tamás Gáspár Miklós méltatta gyönyörű esszében 75. születésnapja alkalmából.

Hajdú János a rendszerváltást közvetlenül megelőzően svájci nagykövet, a második szabad parlamenti választáson pedig országgyűlési képviselő lett, szocialista színekben, azaz az SZDSZ koalíciós partnereként. Duraytól, Csoóritól soha nem kért bocsánatot, a kilencvenes évek vége óta élvezi nyugdíjas életét. A nyolcvanas évek küzdelmeinek fentiekben megidézett szereplői közül – tegnap óta – egyedül ő él”.

Nyitókép: Facebook