„Életrajzi adatait közölték a lapok, némelyik néhány méltató szót is mellékelt hozzá. A reakciók pedig olyanok, mint általában minden ügyben: ki-ki világnézete, brancstagsága és vérmérséklete szerint szólal meg. (Talán az elmúlt évek legundorítóbb mondatát is ez alkalomból sikerült olvasnom, egy ritka aljas és tudatlan Amerikába szakadt kotnyeles ezt bírta a Facebookra vetni: »Bratislavában 77 éves korában elhunyt Duray Miklós szlovák politikus«. Az illető – akinek a nyári texasi Orbán-beszéddel kapcsolatos durva benézését tényként vette át a fél magyar sajtó – még hazudozik egyet a kivételesen bátor felvidéki magyar politikusról, Esterházy Jánosról is).
Pedig Duray életének leghíresebb epizódja és annak következményei jól mutatják, hogy egy közepes méretű közép-európai nép köz- és szellemi élete is mennyire bonyolult, és korántsem ott húzódnak a törésvonalak, ahol az utólagos táborszervezők látni szeretnék. 1983-ban Duray önéletrajzi ihletésű, Egyesült Államokban megjelent könyvéhez, a Kutyaszorítóhoz Csoóri Sándor írt előszót, amelyet maga csempészett ki Amerikába. Emiatt Csoórit itthon szilenciummal sújtották, és a kor tévés személyisége, az állampárti valóságelhárítás oszlopos figurája, Hajdú János rontott neki az Élet és Irodalomban – minősíthetetlen stílusban és tartalommal (Utószó egy előszóhoz. ÉS, 1983. szeptember).
Duray közben vizsgálati fogságban van Csehszlovákiában, bírósági tárgyalásán Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós magyar írók is részt vesznek. A pert nemzetközi nyomásra függesztik föl, de Durayt ’84-ben újra letartóztatásba helyezik, fogva tartása ellen tiltakozik a nemzetközi PEN klub és – többek közt – Arthur Miller és Kurt Vonnegut is. Több mint egy évet tölt mindenféle ítélet nélkül börtönben.
Magyarországon Csoóri publikálási tilalmának és más ügyeknek (Mozgó Világ, Tiszatáj, Nagy Gáspár Nagy Imre-verse) van folyománya: az írószövetség föllázad a hivatalos kultúrpolitika ellen, hiába jelentek meg a soron következő közgyűlésen az állam fejesei (Berecz János, Köpeczi Béla). A Magyar Írók Szövetsége választmányába beválasztották más kiváló írók, költők mellett (Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Weöres Sándor, Lázár Ervin, Mészöly Miklós, Vas István stb.) Csoórit és Nagy Gáspárt is. (Továbbá Göncz Árpádot, Csurka Istvánt, Fekete Gyulát, Görgey Gábort stb., tehát olyanokat, akik a rendszerváltás után politikusként is föltűntek – egyik vagy másik oldalon).