„Feldobta ezt a fotót a facebook. Akkor szabadult B*daházy a börtönből (azért írom ilyen furcsán a nevét, mert a facebook algoritmus tiltja), elmentem és lefotóztam a feleségével, Trencsányi Bernadettel, aki kitartott mellette, várta haza, itt ölelhette meg, hosszú idő után újra.
Természetesen nem vagyok az önbíráskodás pártján, de azt gondolom, hogy ha követett is el György bűncselekményt, azt már leülte, megszenvedte.Ráadásul, a tüntetések főszervezője, barátja, Toroczkai László, éppen a Parlamentbe vonul. Ennél még felháborítóbb, hogy a 2006-os, ártatlan civilek elleni bűncselekmények elkövetői és felelősei - rendőrök, parancsnokok, miniszterek és a miniszterelnök - kis büntetéssel megúszták a felelősségre vonást, a többségük ellen eljárás se indult.
Életem egyik legcsodálatosabb élménye, amikor Györgyék egymás hátára felállva, lepiszkálták a szovjet szörnyemlékműről, a szovjet címert. Ott drukkoltunk és leesett. Nekem az volt a rendszerváltásom. Volt bennünk egy tehetetlen düh, bennem is, szerencsére nem dobáltam, nem fotóztak le, de lehetett volna. Szerencsére nem kínoztak meg, nem lőtték ki a szemem. Kicsin múlott. Mázlista voltam, pedig mindenhol ott voltam, mindent láttam.
Nem vagyok jogász, se bíró, de a józan eszem azt mondja, hogy nem lehet, hogy a kicsit forrófejű igazságharcosaink most újra börtönben ülnek! Ezek az emberek családapák, a tisztességesen nevelt gyerekeiket fosztjuk meg államilag a szüleiktől! Igazságot!”
Fotó: Földházi Árpád