Kedves Telex-444 meg Katona József Színház, köszi, hogy segítettetek egy újabb kétharmadhoz!

„Amikor az ember elcsigázott, a mély depresszió tüneteit produkáló, hüppögő, kisírt szemű, függetlenobjektív újságírókat, és azok most már nyomokban igazságot tartalmazó gyors- vagy lassúelemzéseit látja, illetve olvassa, akkor tudhatja, hogy valami egészen fantasztikus dolog történt Magyarországon.

Itt is többször jeleztem (#enmegmondtam), hogy a Fidesz által megnyert választásnak eddig minden alkalommal volt egy igencsak üdvös mellékhatása; az ellenzéki újságírók elkezdtek igazat írni meg beszélni.

Most sem történt ez másképp; hirtelenjében egyik napról a másikra kiderült, hogy Márki-Zay Péter alkalmatlan volt arra, hogy megnyerje a választást; hülyeségeket beszélt, ráadásul annyit, hogy Fidel Castro úr a pokolban minden egyes újabb élő, két óra hosszan tartó bejelentkezése után elismerően, ám némi irigységgel a gyomra tájékán csettintett egy nagyot, majd – minden bizonnyal – elmormogta, hogy aki tud, az tud.

A függetlenobjektív sajtómunkások most már azt is látják, hogy a kapitány nem volt csapatjátékos, összeférhetetlen ember benyomását keltette, rengeteget hibázott, amin persze (most már) nem is szabad csodálkozni, hiszen a hódmezővásárhelyi polgi a politikán kívülről érkezett; ennyit lehet (el)várni egy amatőrtől.

Abban a tekintetben is lassan meg fognak világosodni, hogy egy baloldali tábort a legritkább esetben lehet azzal lázba hozni, ha a vezetőjük hónapokon keresztül buzizik, meg számon tartja, hogy az ellenfelei között pontosan hány homoszexuális, illetve zsidó ember van. A ellenzéki szavazok összeadhatóságáról szóló teória is megdőlt. Most már ezt is tudják a kollégák.

Mi mondjuk kb. három éve, ezt pofázzuk, amire a nagyképű libsik csak pökhendi röhögcséléssel válaszoltak, de a helyzet az, hogy az összefogás egy nem létező valami, ha hat pártról beszélünk. Ahogyan az előválasztás is.”

Nyitókép: Facebook