Miért nem sikerült a magyar kiugrás, ha a román igen?
Nyolcvan éve hiúsult meg Magyarország kiugrása a második világháborúból. Nánay Mihályt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát, az NKE rektori megbízottját kérdeztük.
Hatos Pál arra vállalkozott, hogy az 1919. évi magyar proletárdiktatúra történetét áttekintse.
„Hatos Pál – folytatva Az elátkozott köztársaság című monográfiájával kezdett munkát ‒ arra vállalkozott, hogy az 1919. évi magyar proletárdiktatúra történetét áttekintse. A szerző ezzel a magyar történettudomány egy régi adósságát törlesztette, hiszen Hajdu Tibor 1969-ben megjelent monográfiája óta ez az első munka, amely a tanácsköztársaság históriájának átfogó áttekintésére vállalkozott.
A munka komoly levéltári és szakirodalmi anyag alapján egyszerre vizsgálja a rövid életű magyar kommunista államkísérlet előzményeit, társadalmi hátterét, a világháborús összeomlás nyomán eleve nehezen kezelhető szociális feszültségek halmazát, a bolsevik állam történetét, a hatalom megtartása érdekében az állampolitika szintjére emelt terrorcselekményeket, a korszak kül- és katonapolitikai összefüggéseit, bukásának okait és következményeit. Mindemellett a 133 nap összetett, változatos, kalandos, ma már a követendő hagyományok világából teljesen kiveszett emlékezetét is behatóan vizsgálja.
A kötet tizenkilenc fejezetben foglalja össze a témát, amelyek részint tematikusan, részint pedig kronológiai rendben haladva vezetnek be a tanácsköztársaság történetébe. Ez néha redundanciákhoz vezet – például Fery Oszkár csendőr altábornagyot kétszer is meggyilkolják a kötetben (177. és 453.), de alapvetően ügyesen alkalmazza a szerző ezt a kombinált narratívát.”
Nyitókép: Képernyőfotó