Lesznek magyar feliratok a nagymegyeri fürdőben

„Lesznek magyar feliratok a nagymegyeri fürdőben – legalábbis az igazgató úr szóbeli ígérete szerint

Néhány nappal ezelőtt felháborodást keltett, hogy a nagymegyeri fürdőből kivesztek a magyar feliratok. Tekintve, hogy jogot vissza nem adunk, ezért arra jutottunk, hogy elkészítjük két tábla pontos magyar másolatát, és átadjuk azokat Lukáš Machalának, a fürdő igazgatójának, egyúttal pedig ajánljuk magunkat a további táblák elkészítéséhez.

A találkozóra a polgármester úr közreműködésével került sor. Ügyünk előadását követően alkalmunk nyílt végighallgatni az összes ilyenkor szokásos nacionalista tirádát. Az igazgató úr személye önmagában nem érdekes, de az érvelésében meghúzódó logika az már igen. Ismét megtudtuk példál, hogy úgyis minden magyar tud szlovákul; neki személy szerint véletlenül sincs baja a magyarokkal úgy általában, csak a szlovákiai magyarok problematikusak (ezt az elképesztő kijelentést végül »bizonyos szlovákiai magyarokra« módosította, értve ezalatt mindekelőtt a választott politikusainkat); a helyieknek egyáltalán nem hiányoznak a magyar feliratok; ezek hiánya semmiféle jogot nem sért (igazgató úr kellően leereszkedő hanglejtéssel hivatkozott jogászdoktori végzettségére, illetve a magyarkérdésben gyűjtött parlamenti tapasztalataira); ha ő személy szerint képes felülemelkedni a 64 vármegye ide kifeszített címerein (a termál épületében egy időszaki kiállítás keretén belül jelenítik meg a történelmi Magyarország vármegyéinek címereit), akkor mi is fogadjuk el a fennálló állapotokat. Egy rakás magyar szöveg szerepel a fürdő belsejében, nézzük csak meg! (Megnéztük. Jó, ha minden tizedik információ szerepel magyarul is, egytől egyig a régi táblákon.) És végezetül a két legkeményebb hárítás: neki a házastársa szintén magyar, Szijjártó Péter külügyminiszter pedig személyes haverja.

Magunk részéről jeleztük, hogy nem történelmi vagy személyes ízlésbeli kérdéseket jöttünk tisztázni, hanem az egyenlő tisztelet elvét számonkérni. Hogy ennek a kölcsönös tiszteletnek magától értetődő eleme a vizuális többnyelvűség, hát tartok tőle, hogy nem sikerült elfogadtatnunk.

Az érvelés egy másik része úgymond piaci szempontokból épített: ők egy magáncég (ez tételesen nem igaz, az igazgatót a polgármester nevezi ki), tehát azt tesznek, amit akarnak; ügyfeleiknek mindössze 5 százaléka magyar nemzetiségű (adódik a kérdés: nemzetiség alapján mióta regisztrálhatják az ügyfeleket?); és a nemzetközi piac irányába kívánnak nyitni. A sárospataki fürdőben is egy üzleti stratégia keretén belül jelentek meg a szlovák feliratok – nem azért, mert helyben szlovákok laknak, nem igaz tehát, hogy a népszámlálás helyi eredményeiből bármi is következne. (Nagymegyer ugye 78%-ában magyarlakta város.)

A helyi visszajelzések hiánya szintén visszatérő érv volt. Nyilván annak is meg volt a maga bája, amikor az erdőháti direktor számonkérte a személyes érintettségemet, aki a szomszéd faluból származom. De minimálisan a Szövetség 5 helyi képviselőjének igenis kötelessége hangját hallatni az ügyben.

Bár a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy az előrelépés esélye a nulla felé konvergált, ám sokkal szerencsésebb fordulatot vettek. Az ügyvezető úr ugyanis válltig állította, hogy a ők nem töröltek el semmiféle magyar feliratokat – ez az »eltöröltétek« keretezés láthatóan zavarta az urakat. Hanem mindössze arról van szó, hogy a magyar változatok később érkeznek és külön táblákon kerülnek elhelyezésre, úgy egy hónap múlva. Ugyan rejtély maradt, hogy a magyar szövegek hogy hogy nem fértek fel fel ugyanazokra a táblákra, amelyekre a szlovák-angol változatok igen, és mire fel ez az időbeli késlekedés, de a lényeg nem ez. A legfontosabb, hogy a táblák – állítólag – úton vannak. A történetnek ezzel nincs vége, a helyzet alakulását jó lesz figyelni.”

Fotó: Travelguide.sk