Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A második Karácsony Gergely visszalép a harmadik Márki-Zay Péter javára, hogy legyőzhessék az első Dobrev Klárát. Több taktikázás, kevesebb jelölt, kevesebb demokrácia, és az ellenzéki választói akarat semmibe vétele.
Alaposan megzavarodott az ellenzék, miután az informatikai hibával, autóbalesettel és más furcsa eseményekkel dúsított előválasztás első fordulójából a messze legszervezettebb párt, a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalíció jelöltje, Gyurcsány felesége, Dobrev Klára került ki győztesen, Karácsony Gergely második lett, a harmadik helyre pedig Márki-Zay Péter futott be.
A meglepő nem az volt, hogy Fekete-Győr András kiesett, hanem az, hogy Jakab Péter gyanúsan hátra került ahhoz képest, hogy mégis a Jobbik az összeborulás második legerősebb pártja, és a felmérésekben is rendszerint jobban szerepelt. Valami itt nem stimmel, hisz nem is olyan rég
volt olyan időszak is, amikor Jakab vezette a jelölt-jelöltek népszerűségi listáját.
Persze lehet különbség a szimpátiák és a szavazási hajlandóság között, de azért a jelenség mégiscsak furcsa.
Még furcsább, hogy a Karácsonynál, Dobrevnél és Jakabnál kevésbé ismert, ráadásul gyengébb politikai hátterű hódmezővásárhelyi polgármester a harmadik helyen végez, majd miután tesznek egy lebegtetett kísérletet valamiféle tandem létrehozására, nem a harmadik lép vissza a második javára, hanem a második a harmadik javára. Most akkor minek volt az egész előválasztósdi?
Láthatóan az ellenzék félt a saját politikai „innovációjától”, ami az egyéni képviselő-jelöltek és miniszterelnökjelölt-aspiránsok valódi támogatottságát lett volna hivatott feltérképezni – eredetileg. Ehhez képest a világ vicce, hogy számos választókerületben úgy mérték fel a támogatottságot, hogy egy jelöltet állítottak, de az sem vall épp komoly szándékra, hogy a legtöbb helyen nem is indult annyi jelölt, ahány párt épp igyekszik összefogni. Értem én, hogy lehet verseny ott is, ahol ketten vagy hárman indultak, csak hát hol vannak a többiek?
A Karácsony-Márki-Zay-tandem kis ideig létező, azóta elvetett ötlete pedig végképp rámutatott, hogy
az ellenzék valójában fél a valódi politikai versenytől.
Két, elméletileg versengő jelölt az eddigi győztestől való félelmében fékezi a versenyt, és összefog úgy, hogy nem tudni, végülis melyikük lenne majd az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, miközben épp azt kéne eldönteni? Ne már!
És aztán pár nap bizonytalankodás, gondolom, a külföldi finanszírozók kifaggatása, és némi „ki bírja tovább-játék” után megszületik a döntés: az egyik, második fordulóba jutott jelölt visszalép a másik javára. Ez már csak azért is egy vicc, hiszen akkor miért nem eleve ketten jutottak tovább, miért nem úgy találták ki a házi szabályokat? (Amúgy is: második fordulókba világszerte két jelölt szokott bejutni.) Most utólag taktikáznak? Nem a valódi támogatottságot és szavazási hajlandóságot akarták felmérni, hogy a legpotensebb jelöltet állítsák ki? Ezek szerint nem.
Mégis a legtragikomikusabb talán az, hogy úgy akarják legyőzni az első helyezettet a többiek, hogy nem a másodikat támogatják, hanem a harmadikat (akinek eredetileg statisztaszerepet szántak). Tehát a második (Karácsony) visszalép a harmadik (Márki-Zay) javára. Ez egyrészt azt mutatja, hogy Karácsony Gergely valóban politikailag impotens, hiszen nyugodtan mondhatná, hogy „ne haragudj, Péter, de mivel én vagyok a második, evidens, hogy neked kell visszalépned az én javamra”. Ha komolyan gondolja a versenyt, kötnie kellett volna az ebet a karóhoz!
Ráadásul ugye,
Először azt mondták a szavazóknak, hogy három embert juttathatnak a második fordulóba, az ellenzéki választók pedig ennek tudatában voksoltak. Majd jön a szöveg: „Bocs, mi nem Dobrevvel számoltunk, úgyhogy most kicsit machinálunk.”
El nem tudom képzelni, hogyan számolták ki, hogy a harmadikkal nagyobb esély van legyőzni Orbánt, mint a másodikkal. Ezek szerint mégsem számít a saját választóik véleménye, főleg nem a politikailag aktív választóiké, akiket elrángattak előválasztani. Ígértek nekik valamit, leginkább tisztes versenyt és transzparenciát, meg azt, hogy kíváncsiak a véleményükre, majd magasról tesznek az eredményre.
Magyarán az egész előválasztósdira nem volt, és továbbra sincs semmi szükség. Legalábbis így nem. Ha az ellenzéki összefogás egy valódi választáshoz képest tét nélküli, saját maga által kitalált, maga által rendezett háziválasztást is meghekkel, felülírja a végeredményt, szét- és eltaktikázza magát, akkor minek volt az egész?
Fékezett verseny, kicsi választék, taktikázás, visszalépő jelöltek: ez nem a demokrácia ünnepe, ez a demokrácia megcsúfolása.
nyitókép forrása: Facebook