Afganisztán nem Szíria, de Európának ez mindegy

„Az 1996-os tálib hatalomátvétel idején még csak ímmel-ámmal szisszent fel a világ. Öt éven át a radikális iszlám szerint irányították az országot, néhány hír el-el jutott hozzánk, milyen az élet arrafelé, de túl sokat nem tudtunk róluk. 

Annál nagyobbat szólt a dzsihadisták egy másik hatalomátvétele, amikor Irak és Szíria egyes területein kikiáltották az Iraki és Levantei Iszlám Államot. A hasonlóság szembetűnő: egy, az USA egységei által magára hagyott ország, látványosan összeomló iraki, illetve afgán hadsereg, amely pár nap alatt elképesztő katonai sikereket elérve foglalja el a stratégiailag fontos nagyvárosokat. (Hogy Irakból utána átmenjenek a szír határon, s kiegészülve az ottani dzsihadistákkal, létrehozzák a szörnyállamot.)

Ám Afganisztán nem az Iszlám Állam, nem is lesz teljesen ugyanaz. Nem véletlen, hogy amikor az ISIS megjelent Afganisztánban, nem a tálibokkal együtt, hanem ellenük is küzdöttek, majd mentek is vissza Szíriába. Míg az Iszlám Állam világuralmi célokat hangoztatott, és látványos, brutális videókkal hívta fel magára a figyelmet, a tálibok elméletileg csak Afganisztánt akarják, s tőlük már nem látunk kivégzéses videókat. Már nem kasztrálnak, s nem húznak fel a közlekedési lámpára autóval végighurcolt emberi testeket. Vagy csak nem dokumentálják...  Mert a kegyetlenkedések attól még megtörténnek a beszámolók szerint, csak az afgán hegyek, és poros városok szűk sikátorainak sötét titkai maradnak. A tálibok ellenfele Asraf Gháni afgán elnök volt, akinek nem akarta a bukását a nyugati világ fősodratú médiája, ellentétben Bassár el-Aszad szíriai elnökkel, akit annyira gyűlölt egy időben a mainstream nyilvánosság, hogy még a magyarországi baloldali sajtóban is megjelentek olyan cikkek, amelyek megmagyarázták, miért lenne jobb a szélsőséges iszlamista an-Nuszra Front harctéri sikereiért szorítanunk itt Magyarországon, mint a szír kormányerőkéért. 

Szíria lényegesen fejlettebb ország volt tíz éve, mint Afganisztán valaha is. Az Iszlám Állam egy megfoghatatlan, senki által el nem ismert képződmény volt, amelynek láthatatlan, önkéntes sejtjei a világ minden pontján harcba lépnek mind a mai napig, terrorcselekmény formájában. A tálibok viszont hivatalos tárgyalásokat folytatnak, valóságosan fognak irányítani egy országot, diplomáciai képviseleteket létesítenek majd. 

De ami viszont hasonló a két helyzet között: sokan, ismét nagyon sokan menekülnek azelől, ami vár rájuk, egészen biztos, hogy az afganisztáni történések jelentősen felerősítik a migrációt. Csakhogy most Törökország nem biztos, hogy némi pénzért elvállal még pár millió migránst. Merkel nem fogja bejelenteni, hogy minden afgánt befogadnak, s Bécsből sem fognak elindulni autóval, hogy menekülteket szállítsanak, de nem születnek cikkek arról sem, hogy az lenne a baj, ha továbbmennének.”

Fotó: JALAA MAREY / AFP