„Az egykori megállapodás már közel sem előnyös Magyarország számára?
Sajnos már a kezdetek óta nem úgy működnek a dolgok, ahogy az elfogadható lett volna. Jól emlékezhetünk arra, hogy egészen a legutóbbi évekig milyen állapotban volt a repülőtér. A külföldiek Magyarországra érkezve nyomasztó első benyomásokat szerezhettek, zsúfoltsággal, töredezett csempékkel és piszkos mosdókkal találkozhattak ott. Nem is beszélve a bádogos, birkaakol-szerű utastérről, amely végképp nagyon méltatlan volt. Mindannyian tudjuk, hogy egy igazi európai repülőtér nem így néz ki.
Míg Budapest lemaradt, addig Bécs, Pozsony, Prága, Varsó, Bukarest nemzetközi repülőterei fejlődtek és komoly sikereket értek el. Nekünk meg maradt egy egyre jobban leamortizálódó repülőtér, amelynek működésébe, fejlesztésébe az állam érdemben nem szólhatott bele.
A jelenlegi fő tulajdonos kanadai nyugdíjalap itteni cégét nem szeretném kritizálni, ők a saját üzleti érdekeiket nézik. Nem annyira fontos számukra, hogy a magyar gazdaságfejlesztéshez, az idegenforgalom élénkítéséhez, a közlekedéspolitikai célok eléréséhez egy modern és kulturált repülőtérrel járuljanak hozzá.
Nem sikerült a kormányzatnak a fejlesztési stratégia fontosságáról meggyőzniük a tulajdonost?
A legjobb az lenne, ha az állam nemcsak szabályozóként, a fejlesztési források gazdájaként, stratégiaalkotóként, hanem tulajdonosként dolgozhatna a szolgáltatási színvonal emelésén. Ennek érdekében mi tennénk egy méltányos ajánlatot a reptér megvásárlására. Ha ez ebben a formában nem lehetséges, akkor a Magyar Állam többségi tulajdonát szeretnénk valamilyen módon visszaállítani.
Tárgyalásos megoldásra törekszünk, a kormánybiztosi megbízatásom az előkészítési feladatok elvégzésére szól. Van egy konzorcium, egy koncessziós szerződés, amiben mindenkinek be kell tartania azt, amit vállalt. Ha nem tudja vagy nem akarja betartani, akkor viszont változtatni kell. Mi készek vagyunk a helyzet rendezésére.”