Osztrák fegyverletétel: a kormány fizet a szíriai menekülteknek, ha hajlandók hazatérni
2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menekültstátust az osztrák hatóságoktól.
A legtöbbünk toleranciája csak addig ér, amíg más gyerekéről van szó – még a liberális oldalon is.
„Nagyon óvatos optimizmussal ugyanis úgy látom, hogy a 2022-es választások csodafegyvere a transz-pedofil lesz, akárcsak 2018-ban a migráns bizonyult annak. Az ember azt hinné, hogy a józan ész ezt diktálja, de azért a facebookos hírfolyamunkban, a munkahelyen és a tévében sem feltétlenül ezt tapasztaljuk: bizony rengeteg, felbátorodott és jóhiszemű embertársunk olyan szintű visszhangkamrát hozott létre magának, hogy néha még mi is elhisszük, hogy a szivárványos, »család az család«-os vélemény a többségi. És bizony a fundamentalista katolikusnak hitt Írország ijesztő pálfordulását tekintve (62%-os többség pl. a melegházasságról szóló népszavazáson, a többit most ne is említsük inkább) joggal gondolhatjuk, hogy itthon is bekövetkezett az, amitől annyira féltünk.
De nem: bármennyire is úgy tűnik, hogy az átlagember is megrészegülve már csupa, homoszexuális párok által örökbefogadott gyereket (hiszen BÁRMI jobb, mint az állami gondozás, szóval akkor már mindent igazoltunk is), meg oviban oktató nőimitátorokat szeretne látni – ez egészen biztosan nincs így Magyarországon.
Az elvakult ellenzéki politikus és szavazó fanatizmusában nem veszi észre, hogy ez is egy olyan téma, ahol nem elég a szimpla orbántagadás.Oké, jó sok ember van, aki komolyan gondolja, hogy „most már tényleg bárki jöjjön mindenáron, csak ezek takarodjanak”, ám az a helyzet, hogy túl sokan jártak jól a Fidesz-KDNP-s intézkedésekkel, támogatásokkal, és nem mindenki érzi úgy, hogy mennyire jópofa, punk dolog lenne egy hatalmas, középső ujjat mutatni Mészáros Lőrincnek, hogy utána megint 4-8 évig fenyőkéreggel táplálkozzon (ld. 2002-2010-es időszak).
Mi több: a muszlim invázióval szembeni általános és jogos félelem ugyanúgy túlmutat a Fidesz eltökélt szavazói magján, mint a gyermekeink féltése. Hiszen a sikerpropaganda önmagában sosem elég: 2002-ben se volt az. Van és kell ellenség. Mert oké, a homoszexualitás elfogadható, méltányolható, de követendőnek, normának azért a többség még mindig nem szeretné tekinteni. És az élet azt mutatja, hogy a legtöbbünk toleranciája is csak addig ér, amíg más gyerekéről van szó – még a liberális oldalon is.”