Rozsdából arany, avagy a Diákváros márpedig felépül

„A város iránt elkötelezett polgár, az egyetemre készülő fiatal és mindenki, aki szívén viseli Budapest jövőjét, elhűlten olvashat a Diákváros kontra Fudan (helyesen: Diákváros és Fudan!) ügyben kialakult csetepaté újabb meg újabb felvonásairól. Pedig a Diákváros ügye jóval többet érdemel, mint kínai diktatúrával vagy az atlétikai vb megfúrásával való rémisztgetés. Ezért engedjék meg, hogy valósághűen bemutassam: honnan indult, mi a célja, és mi a tartalma ennek a maga nemében egyedülálló, a Diákvárosnál többről szóló városépítő vállalkozásnak.

Először is: Diákváros márpedig lesz!

A Diákváros a teljesen új városrész megvalósítását célzó, korszakosnak mondható Déli Városkapu fejlesztési program része. A Diákváros és a Déli Városkapu programok megvalósítása folyik, minden korábbi döntés végrehajtása zajlik, készülnek a tervek, van, ami már épül. Lesz Déli Városkapu, és lesz Budapest Diákváros. De miért ott, ahol, és miért az, ami?

(...)

No és a Fudan?

A Diákváros az eredeti tervek szerint megépül és 8-10000 kollégiumi helyet biztosít a budapesti magyar egyetemek hallgatóinak. A világ 34. legjobb egyetemeként számon tartott Fudan Egyetem budapesti campusa nem a Diákváros helyett épül meg. 

Nem vagyok mindenhez is értő illetékes elvtárs – a kormányon belüli munkamegosztás szerint én a városépítésért felelek. A Fudan ideérkezésének megszervezése, a kínaiakkal való megállapodás az innovációs és technológiai miniszter feladata. 

Biztos, hogy folytatódni fog a disputa, milyen előnyökkel jár egy rangos kínai egyetem Budapestre érkezése. A vita természetes, anélkül nincs demokrácia. Érdekes egybeesés: nemrég még hevesen támadták a keleti vakcinákat, mára pedig Európa egyetért: ezek ugyanúgy életeket mentenek, mint a nyugatról érkező oltás. 

»I have a dream«

Mindig azt mondom: ha városépítő munkába fogsz, álmodj bátran és szabadon, tervezz felelősen, építs fegyelemmel! A nagy trükk, hogy egyszerre legyen meg az álomhoz szükséges szabadság, szertelenség, bátorság és képzelőerő, azaz kreativitás, és a megvalósításhoz szükséges rend, fegyelem, precizitás. Egyszerre, hogy az álom szertelensége ne verje szét a munkát, és a munka fegyelme ne fojtsa meg az álmot. A mi álmunk egy új, 21. századi zöld, otthonos városnegyed Budapest déli kapujában.

Ahol sok a zöld, ahol vannak sportolásra, mozgásra, pihenésre alkalmas tág, szabad terek. Ahol újra lehet fürdeni a Dunában és van eleven evezős élet. Ahol megszületik Budapest első diákvárosa. Úgy, hogy a campus centruma a százéves ipari műemlék, a zseniális Nagyvásártelep, egy izgalmas közösségi tér, hallgatói központ. Ahol megéri a gyors és kényelmes héveken és villamosokon utazni a belvárosig és tovább, ahol újra birtokba vehetjük a Duna partot, ahol sokat lehet bringával és gyalogosan tekeregni. Ahol éttermekben, kávézókban, teraszokon jókat ehetünk és kvaterkázhatunk. És ahol a városrész jelképévé váló, hazai és nemzetközi építészdíjakat elhozó új déli dunai híd (ma még Galvani, de addig már rég megtaláltuk méltó, új nevét) összekapcsolja az eddig elvágott déli városrészeket, feltárja a csepeli és ferencvárosi egykori rozsdaövezeteket, és komoly forgalmat vesz le a belvárosi hidakról. 

Sok vita és sok munka áll még előttünk. Sebaj, ezek nélkül nincs városépítés. Az építők építsenek, a fecsegők fecsegjenek. Ha kell, vitatkozzunk jó szándékkal, egymást tisztelve és a megoldást keresve. A rossz vitákba meg ne hagyjuk magunkat belerángatni. De keressük mindig a párbeszédet, az egyetértést. Dolgozzunk így, és a végén még azon kapjuk magunkat, hogy képesek voltunk meghaladni saját határainkat. Annak pedig mindig jó a vége.”