A jogállamot nem lehet a jogállam lábbal tiprásával szolgálni

„A járvány ellenére tovább folytatódik a jogállamisági vita az EU-ban. Mi erről a véleménye?

Nem jogállamisági vita van, hanem az Európai Unió meg akarja teremteni a magyar belpolitikába való beavatkozás jogát. Az elmúlt években azt a következtetést vonták le, hogy a nekik fontos ügyekben – az állami szuverenitás, a migráció és a gazdaságpolitika terén – a magyar kormányra nem tudnak nyomást gyakorolni. Mivel ezeken a területeken nem tudtak sikert elérni, Brüsszel most általános beavatkozási jogot akar magának a nekik nem szimpatikus politikát folytató tagállamok belpolitikájába. De Brüsszel addig nem Moszkva, amíg erre nincs lehetősége. Nem jogállamisági kérdés, hogy a magyarok szabadon dönthetnek-e arról, kivel akarnak együtt élni, hanem annak a kérdése, hogy Budapesten vagy Brüsszelben kormányozzák-e ezt az országot. Van már jogállamisági eljárás a lisszaboni szerződésben, az úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás. Ha valaki ettől eltérő, új eljárást akar, akkor ahhoz szerződést kell módosítani. A jogállamot nem lehet a jogállam lábbal tiprásával szolgálni. Márpedig az unió most – a jogállamiságra hivatkozva – lábbal tiporja a lisszaboni szerződést.

Gyengíti vagy erősíti hazánk pozícióját a vitában, hogy gazdasági visszaesés van éppen? 

Számunkra gazdasági következményei nem lesznek ezeknek a tárgyalásoknak. Hazánk egyedül is képes hitelt felvenni, nem csak az EU-val együtt. Alapelvként mindig is azt mondtuk, hogy a közös hitelfelvételt nem jó szívvel támogatjuk, de mivel egyes államok nálunk lényegesen rosszabb helyzetben vannak, szolidaritást vállalunk velük. Az viszont elfogadhatatlan, hogy ezért cserébe ne köszönetet mondjanak, hanem a kormányzati hatalom egy részét akarják Brüsszelbe vinni. Magyarország nem tud, nem akar, és nem is fog engedni ebben a kérdésben.”