Kényszeres szabadságmánia

„Ez a hatalomtechnika a szabadság álcája alatt tehát hízeleg a pszichének, szemben a »klasszikus« elnyomótechnikák fegyelmezésével, kényszerítésével vagy tilalomfáival. Egy kommunista vagy fasiszta diktatúra mindenkit megfigyelt és félelemben tartott, és így akart mindent tudni polgárairól – a neoliberális »okoshatalom« nem elhallgattat, sokkal inkább arra késztet, hogy folyamatos önkibontakozásunkat közöljük, kommunikáljuk, osszuk meg. Fenyegetés helyett lájkokat alkalmaz – így is a magánélet teljes »transzparenciáját« éri el. A folyamatos önmegvalósítás szabadságából kényszer, követelmény lesz – lásd a genderideológia törvényerőre emelését –, és aki ezt nem fogadja el, az nem lesz érdemes semmiféle szabadságra.

A liberális korszellem és a napi politikai viták megértéséhez is elengedhetetlen tehát annak felismerése, hogy amit ma »liberális demokráciaként«, »emberi jogokra épülő jogállamiságként« árulnak, az se nem »tudományos«, se nem »szakmai«, se nem »civil«, hanem egy ideológiai (mester)mű. Okosnak, barátságosnak, semlegesnek, függetlennek mutatja magát – de tudni kell, hogy politikailag ugyanúgy motivált, mint azok, akik vele szemben állnak, és akiket »politikai« testtartásuk ­miatt a »késsel-villával enni tudók« folyamatosan leminősítenek. A tudásnak ugyanis morális következményei vannak.”