Fognak még hallani rólam

„Az ország önt elsősorban politikusként ismeri. Manapság azonban leginkább Hódmezővásárhelyen és térségében foglal állást politikai kérdésekben. Nem érkeznek jó hírek a Márki-Zay Péter vezette városról…

Tudomásul vettem, hogy 2018-ban és 2019-ben a választópolgárok úgy döntöttek, Márki-Zay Péterre bízzák a városukat. A kegyelmi időszaknak azonban vége. Három év után már nem lehet visszafelé mutogatni, a város jelenlegi állapotáért kizárólag a polgármester felel. A város állapota pedig elkeserítő. Vásárhely megtorpanása és lemaradása kárt okoz még azoknak is, akik a polgármester-választáson Márki-Zay Péterre szavaztak. Ennek elsősorban az az oka, hogy a polgármester nem foglalkozik a város dolgaival. Hódmezővásárhelynek a szó klasszikus értelmében nincs is polgármestere, csak egy önjelölt miniszterelnök-jelöltje. A múltkor valaki úgy fogalmazott: Márki-Zay Péternek annyi az igazolatlan hiányzása, amennyiért egy diákot az iskolában már megbuktatnának. Beszédes, hogy nemrég jelentkezett a szerencsi időközi választásra szavazóköri biztosnak, pedig odahaza is volna munka elég. Talán úgy gondolja, nem ő van Vásárhelyért, hanem Vásárhely őérte. Csak az a baj, hogy ez a téveszme egyre több pénzébe, évébe és lehetőségébe kerül a városnak. Nem ezt ígérte a vásárhelyieknek, de nem olyannak ismerem a szülővárosom polgárait, mint akik sokáig tűrik ezt a »vert visz veretlent« játékot. Szerintem legkésőbb 2024-ben lehetővé teszik Márki-Zay Péter számára, hogy kizárólag a nagypolitikai álmaira koncentrálhasson…

Veszélyezteti a polgármester ténykedése a Modern városok program hódmezővásárhelyi fejlesztéseit is?

Igen, de ez mindenhol elmondható, ahol balliberális vezetés van. Ma a magyar ellenzék képtelen egy várost vezetni, ebből pedig az is következik, hogy nem lehet rájuk bízni az országot sem. Ennyi politikai tapasztalattal azt mondom, mi sem vagyunk hibátlanok, a mi hosszú kormányzásunkban is lehet olyan dolgokat találni, amelyeket lehetett volna másképp vagy jobban csinálni. Az ellenzéknek azonban csupán egyetlen programja van: »Le a Fidesszel, le Orbán Viktorral!«, ezentúl viszont semmiféle víziójuk nincs arról, mi lesz a rájuk bízott közösséggel, az országgal. Az ellenzéki településvezetők nem hoznak megújulást, inkább a múltat csomagolják újra mindenütt: Budapestre és Hódmezővásárhelyre is visszaszivárognak azok az emberek, akik az 1990-es és a 2000-es években többször is tönkretették és kifosztották az országot.

Pedig egy sor kezdeményezés, így a Modern városok program és a Magyar falu program éppen a vidék felzárkóztatását célozta meg. Mennyire tartja sikeresnek a kormány vidékpolitikáját?

Amit mi képviselünk és vallunk, az a nagyvárosokon kívül népszerűbb, mint azokon belül. Ezért is tartottam fontosnak, hogy 2010 után szövetséget kötöttünk a falvakkal és az ott élő emberekkel, például a Fidesz volt az, amelyik visszaállította a kistelepülési iskolákat. Emellett szövetséget kötöttünk a gazdatársadalommal is, olyan vidékfejlesztési programot indítottunk, ami nem a nagyoknak, hanem a kicsiknek kedvezett. S mindent elkövetünk a Modern városok programmal és a Magyar falu programmal annak érdekében, hogy az is polgárhoz méltó életet tudjon élni, aki Budapesten és a nagyvárosokon kívül lakik. Óriási lehetőség van most a kormány kezében, amikor az új európai uniós finanszírozási időszak indul: a forrásokat vidékre kell irányítani. Az ország, sőt a Fidesz sorsa is azon múlik, hogy a vidéken élő fiatalok számára tudunk-e jövőt biztosítani.

Közel két és fél éve jelentette be, hogy befejezi a munkát a Miniszterelnökség élén, és nem akar kormánytag lenni. Azóta többször is felmerült a sajtóban, hogy visszatérhet a kormányba, de ez nem következett be. Kitart az elhatározása mellett?

Úgy gondolom, 2018-ban jó döntést hoztam. Új kabinet alakult, és mindenki, aki a munkában részt vesz, a felkérést a kormány mandátumáig kapja. Azt éreztem, hogy hat év kormányzati szerepvállalás után több előnnyel jár, ha hátrébb lépek és másoknak is lehetőséget biztosítok a munkára, ráadásul így a különféle teljesítmények is összemérhetővé válnak, ami nélkül egyetlen közösség sem képes megújulni. Én személyesen is sokat nyertem ezzel.

Az új napirendemben több idő és energia jut arra, hogy politikai, szellemi értelemben is edzhessem magamat: sokat tanulok, az államigazgatásban és a gazdaságban együtt gondolkodom és dolgozom sokféle szakemberrel, akik különféle álláspontokkal szembesítenek. Amit pedig a ránk váró kihívásokról tanultam és a megoldásokról gondolok, azt utóbb mindig igyekszem »betenni a közösbe«, felkínálom a saját politikai közösségemnek. Úgyhogy bátran mondhatom, a következő években, a Fideszben és azon kívül is, fognak még hallani rólam, pontosabban arról, hogy meglátásom szerint mit lehetne tenni egy-egy területen annak érdekében, hogy a hazánk, a szülőföldünk még sikeresebb hely legyen.”