A végső bizonyság

„A Fidesz látványosan kedvet kapott a Mi Hazánk által útjára indított homofóbia-kampányhoz. Még maga a nemzetvezető is letolt egy hisztit az LMBTQ-mesekönyv kapcsán.

A magyarázatot kutatva két lehetőség mutatkozik. Az egyik szerint pártunk és kormányunk megmérte, hogy ennek a középkori babonaságnak és az arra felhúzott verbális pogromnak Magyarországon társadalmi többsége van. Ezt azért nem könnyű elhinni, mert Lengyelországban egyáltalán nem volt sikeres a melegek démonizálására épülő elnökválasztási kampány, melynek nyomán mindössze hajszállal győzött a toronymagasan esélyes, hivatalban lévő nemzeti radikális államfő, holott a lengyelek sokkal vallásosabbak és konzervatívabbak, mint a magyarok, ráadásul kisebb arányban élnek nagyvárosokban, és nagyobb arányban élnek falun.

A másik lehetőség amennyivel valószínűbb, annyival lesújtóbb. Orbán Viktor valamennyi szövetségesét becsapta és elárulta már, minden fennen hirdetett elvet és értéket megtagadott – hogy aktuális példával éljek, a keresztény szabadság védelmezőjeként az őskeresztény örményekkel szemben épp az azeri muzulmán agresszorok mellé áll –, így mára mindössze egy biztos pontot ismer, melyre teljes lényét rábízhatja, gerincének keménységét csak egyetlen szerve pótolhatja: az, amely soha nem a szőrös férfis*gg, hanem mindig és csakis az illatos vagina látványának hatására merevedik, ahogy annak lennie kell. Elismerésre méltó normalitás, miniszterelnök uram. A nemzet büszke önre.

Íme: ez maradt Orbán Viktor végső tudása önmagáról, melyet nap mint nap megtapogathat, az év bármelyik percében biztonságban tudhat, hisz a gázszerelő nevére írt vagyon, a külföldi offshore-számlákra menekített rengeteg pénz, a stadion és a kisvasút, a sok-sok ebűl szerzett jószág ahogy jött, úgy mehet el – de azt még ez a romlott és kiégett polgárháborús veterán is meg tudja élni, hogy ő egy férfi, aki nőkre gerjed. Abból gyárt politikát, amije maradt.”