„Nincs okom arra, hogy kételkedjek a Vígszínház dolgozóinak szavaiban, elhiszem, amit mondanak és osztom a véleményüket: Eszenyi Enikő alkalmatlan színházigazgatónak. De most, hogy a balliberális sajtó kéjesen, a részleteket taglalva, a nagy nyilvánosság előtt végzi ki Eszenyi Enikőt, fel kell tennük néhány kérdést...
Vajon akkor is kivégezték volna Eszenyit, ha szokásához híven ezúttal is elmegy a Demokratikus Charta... Akarom mondani a független művészek tavaly decemberi tüntetésére? Eszenyi tényleg csak tavaly december óta vált a munkatársait terrorizáló, a színháztól elüldöző, lelketlen zsarnokká? Már csak azért is indokolt a kérdés, mert az előző színházigazgatói pályázatánál (Tarlós István főpolgármestersége idején) a most Eszenyit ízekre szedő, természetesen nagyonfüggetlen médiumok még ádáz kultúrharcot vívtak azért, hogy Eszenyi ismét a Vígszínház igazgatója lehessen. És címlapon, kórusban kiáltottak diktatúrát, amikor egyáltalán felvetődött: nem biztos, hogy Eszenyi erre a legalkalmasabb. Akkor még Eszenyi volt az igazi művész, a remek főnök és a csodás ember. De még a nap is szebben sütött.
Most viszont Eszenyi rendesen megkapta a magáét. Már akkor sejteni lehetett, hogy a fegyelmezetlensége büntetést érdemel, amikor a roppant demokratikus ellenzék a saját színházában adta tudtára: ENIKŐ, NEM TEHETED MEG, HOGY NEM UGRASZ, AMIKOR MI AZT MONDJUK. Már csak remélni tudom, hogy minden »igazi demokrata« rendesen irányba lett állítva...”